Bazi nagy energiabuli

2. oldal

írta:
Benkő Levente Csongor
2007|12|07

"Na, ezt is elbuktuk" - gondoltuk cinizmustól kiégett aggyal azon a forró júniusi napon, amikor a rádió bemondta, hogy az OMV hadüzenet nélküli tőzsdei villámháborút indított a MOL felvásárlására. Aztán mégsem lett igazunk, s ez a meglepő fordulat olyannyira felkeltette az érdeklődésünke, hogy elhatároztuk: beleássuk magunkat a Bazi Nagy Magyar Energiabuliba. Ráadásul ismét nyakunkon a tél, amikor - az elmúlt évek tapasztalatain okulva - szerte Európában idegesen nézik a keletről érkező gázvezetékek nyomásmérőit...

GÁZCSAPDÁBAN
Abban mindenki egyetért, hogy a magyar gazdaság zászlóshajójának az igazi védelmet a növekedés és a regionális összefogás jelentheti. Erre utaló jel a CEZ cseh villamos művekkel kötött stratégiai szövetség. Egyes vélemények szerint azonban azzal, hogy a törvény körülbástyázta, gyengülhet a MOL tőkevonzó képessége és így a cég távolabb került eredeti céljától. Mások még élesebb kritikát fogalmaznak meg, mondván, bár elvárja a magyar állam védelmét, a MOL nem töri magát, hogy erősítse Magyarország valódi ellátásbiztonságát és lazítson az egyoldalú orosz gázfüggőségen. A Gazprom szoros üzleti partnereként ismert (és a Reakció múlt havi számában már említett) ukrán üzletember, Dimitrij Firtas által tulajdonolt Emfesz kft. hazánk legnagyobb teljesítményű erőművét készül felhúzni Szabolcsban, amelynek az üzemeltetéséhez szükséges extra orosz földgázmennyiséget közvetlen vezetéken kapja majd Ukrajnából. A MOL üzletpolitikáját kritizálók arra hívják fel a figyelmet, hogy az Emfesz e projektjének az OTP Bank szervezi majdani hitelét, s Csányi Sándor egyben a MOL igazgatóságának is az alelnöke (az OTP pedig 10 százalékban a MOL tulajdonosa). A kitörési lehetőségek jelentős része persze a magyar olajvállalaton kívül álló tényezőkön múlik. Így például továbbra sem lehet tudni, lesz-e egyáltalán valami a Nabucco gázvezetékből, s még ennyire sem körvonalazódik a cseppfolyósított földgáz (LNG) fogadására az Adriára odagondolt terminál. A magyarokat évtizedek óta az „olcsó földgázra” szoktató ártámogatási rendszer és az irracionalitásig űzött gázosítási program is nagyban hozzájárult a függőség kialakulásához. Ez most már ott tart, hogy egy nem is olyan hosszú orosz csapelzárás egy nagy hideggel kombinálva a nemzetgazdaság leállását jelenti. 2006 januárjában szerencsénk volt, hogy a hőmérő higanyszála jóval fagypont felett járt. A földgáz kiváltására pedig egyedül a nukleáris energiának van esélye, erre sajnos a mostanában oly divatos megújuló energiák nem alkalmasak (lásd erről szóló keretes írásainkat).

AZ ELEKTROMUTYILÁTOR
Míg földgázilag siralmas a helyzet, az adottságok alapján valóságos árampiaci paradicsomban kellene élnünk. Magyarország 1990 után integráns részévé vált a nyugat-európai hálózatnak. A villamosenergia előállításában nettó exportőrök lehetnénk, az erőműhálózat tulajdonosi szerkezete pedig kellően széttagolt ahhoz, hogy ne lehessen árdiktálással sanyargatni a népeket. Árambőség és zuhanó árak helyett azonban mégis áramszűkét és felfelé kúszó árakat tapasztalunk. Miért? Mert a villamosenergia-termelés 85 százalékát leköti a Magyar Villamos Művekben megtestesülő állami nagykereskedő. Az MVM a kilencvenes évek erőmű-privatizációjának időszakában kötött hosszú távú megállapodások (HTM-ek) alapján vásárolja az áramot az erőművektől. A vicc az, hogy hiába van monopolhelyzetben, a villamos művek nem tud nyereséget termelni a kincstárnak; a Pakson megtermelt olcsó áram profitját át kell csoportosítania a feltűnően drágán működő HTM-es erőműveknek. Azok pedig, verseny nem lévén, félgőzzel termelnek, s így tartósan keresleti piac alakult ki. A tizenvalahány éve kezdődött buli csontvázai most kezdenek kifelé hullani a szekrényből (lásd Egy karrier íve című keretes írásunkat), ráadásul az EU-csatlakozást követően Brüsszelben is gyorsan felfigyeltek az anomáliákra. Az Európai Bizottság a magyar árampiac helyzetét az egyik legproblémásabb esetnek tartja az unióban. Eljárást is indított, s könnyen előfordulhat, hogy a hosszú távú megállapodásokat a magáncégek számára nyújtott burkolt állami támogatásnak nyilvánítva megsemmisíti. A szavakban hihetetlenül versenypárti és EU-konform Gyurcsány-kormány azonban ennek ellenére – a fogyasztókat szívató HTM-ek felmondása, azaz a valódi liberalizáció helyett – átvitte a parlamenten a monopolhelyzetben lévő MVM 25 százalékának privatizációját. El lehet képzelni, milyen rizikót vállal a cég, amelyik belefekszik egy ilyen fincsi pozícióba. Nyilván nem fog megelégedni az eddigi nonprofit tevékenységgel, tehát árat emel majd a szolgáltatók irányában, azok meg felénk. A kör bezárult.

Kommentek: