A pipasár meg Mečiar

írta:
Zelei Miklós
2009|02|05

Nem fognak kigyógyulni a szlovákok alkatuk újkori eltorzulásaiból addig, amíg magyar örökségüket fel nem dolgozzák. Vigyázat, nem bedarálják! A feldolgozzák igét használtam...

M

ert amit Bibó István írt a magyar alkat újkori eltorzulásairól, az – a megváltoztatandók megváltoztatásával! – a szlovákokra is vonatkozik.
Hamis realizmusaik kényszereiben élve jelentős szlovák politikai és kulturális erők nem képesek elfogadni a tényt, hogy régi hazájuk nem kizárólag az ő régi hazájuk, hanem a magyaroké is, s hogy ebből következően új országukat magyarokkal (is) meg kell osztaniuk.
A legújabb huzakodás a szlovák oktatási törvény körül zajlik. A viszály lényege: a Szlovák Nemzeti Párt azt akarja, hogy a szlovákiai magyar földrajzi nevek nem szerepelhessenek a szlovákiai magyar gyerekeknek írt magyar tankönyvekben. A Duna legyen Dunaj, Pozsony csakis Bratislava, az ukrán–szlovák határral kettévágott Nagyszelmenc mindig csak Veµké Slemence, nem Kassától, hanem Koąicétől keletre...
Ivan Gaąparovič köztársasági elnök karácsony előtt eleget tett a Szlovák Nemzeti Párt követelésének, a törvény megengedő változatát nem írta alá, hanem visszautalta a pozsonyi parlamentnek, amely február 3-án, kedden megszavazta a magyar helynevek használatát a szlovákiai magyar tankönyvekben. A Szlovák Nemzeti Párt, Jan Slotával az élén és Vladimír Mečiar támogatásával az alkotmánybírósághoz fordul emiatt.
Akié a nyelv, azé az ország?
Ennek már régen meghaladott kérdésnek kellene lennie! De úgy látszik, még mindig van jövője. A hagyománya pedig nagy. A Slovník cudzich slov (Slovenské nakladateµstvo, Bratislava, 1979) a szlovák idegen szavak szótára legendás szószármaztatásait mutatja be Eőry Vilma a Prágai Tükör 2008/1. számában: a kuruc és az egreą a Slovníkban latin szóként van feltüntetve. A harc, a lárma, a tinta, a verbunkoą német. A papuča perzsa-török származék, a bajúsz és a bikavér csak kérdőjelesen magyar. Kedvencem azonban a másik kérdőjel! A pipasár – így s-sel írva! – kérdőjelesen ugyan, de angol szóként van számontartva...
Kíváncsian várjuk, hogy a szlovák alkotmánybíróság a tankönyvvitában Shakespeare hatalmas szókincsének csekély tétele, a pipasár, azaz Slota és Mečiar mellett foglal-e állást, vagy a korszerű eszmék és gondolatok közül választ!

Kommentek:

Frontalis lebeny 2009|02|05 14:57:43

A hazugsággal, tagadással átitatott nyelv sosem válik anyanyelvvé...Ezért öngyilkos a szlovákok próbálkozása. Persze itt Magyarországon sem állunk túl fényesen. De legalább ez írás magyarul szól hozzánk.

Ender 2009|02|05 15:24:42

Értem a szándékot, meg a mondanivalót, de csendben megjegyezném, hogy a kuruc rossz példa, mert valóban latin eredetű. A crux, crucis (kereszt) szóból származik és a keresztesekre (keresztes lovagokra) utal. Rákócziék is direkt ezért vállalták fel a megjelölést.

Bugris 2009|02|05 18:51:59

A kuruc nem rossz példa, mert a magyar nyelvben vált a crucis kuruccá (vitatott etimológia), tehát mégis a magyarból került a szlovákba, hasonlóan a fent említett német, perzsa eredetű szavakhoz, a közvetítő nyelv a magyar. Miért a nagy igyekezet, hogy mindig másnak legyen igaza velünk szemben...

Grrr 2009|02|08 15:59:12

A lárma, a tinta valóban német eredetű, de könnyen lehet, hogy magyar közvetítéssel került a szlovákba (ha ők használják). A verbunkos még nyilvánvalóbb, mert a német eredetű szó a háttérben nem a táncra vonakozott, hanem a bakakeresés tevékenységére.

Andris 2009|02|11 19:10:31

Én is pont ezen gondolkoztam a napokban. A mai Szlovákia a magyar kultúra és történelem része. A mai Szlovákia nem létezne a magyarok nélkül, Pozsony hiába Szlovákia fővárosa, az egy magyar város.

bukta 2009|02|23 12:15:02

Andris, Pozsony épp úgy magyar város, mint német vagy szlovák. Ha csak a magyart emeled ki, az majdnem ugyanaz, mint amikor mások csak szlováknak akarják tudni.

olim 2009|04|03 20:07:58

egy idevágó idézet egy majdnem :) klasszikustól: " Mondj már egy szlovák királyt!"

prometheus_X 2009|06|09 23:15:45

Szlovákia kaparása kulturális fronton ebben a formában értelmetlen. Olyan, hogy Szlovákia gyakorlatilag `90 óta létezik. Értem én, hogy `90 és trianon előtt is éltek ott szlávok, de ettől még mindig nem fog létezni egy Szlovákia. Szlávok az egész Kárpát-medencében éltek és élnek a mai napig, akkora népcsoport, hogy majd` egy tucatnyi országnak kellett létrejönnie ahhoz hogy Kelet-Európa ne Szlávia legyen a térképen. Hogy ez nem következett be eddig, abba valószínűleg mi vagyunk a ludasak, akiknek volt vastag bőr a pofáján és a szlávokkal teliszórt térség kellős közepén vertünk sátrat. A végső tanulság, hogy van ahol jogosan puffognak, és van ahol nem. De azt, hogy ezek puffoghatnak, csakis és kizárólag magunknak köszönhetjük, mivel erre sanszuk se lenne, ha nem cs*szünk el két meghatározó háborút, zsinórban egymás után. Akkor ugyanis ők egy puffogó magyar kisebbség lennének még ma is. Na, nekünk a - széljobbon főleg, de attól visszább is - meg ezzel kéne végre szembenézni. Sajnos történelmi hibáinkkal való szembenézésbe mi sem jeleskedünk, finoman szólva, így nem érzem jogosnak hogy pont mi erre szólítsunk fel másokat. Majd ha elől járunk a jó példával, na akkor. De amíg csak sirámokban és másokra mutogatásban vagyunk otthon, addig ezen a téren nekünk kuss a nevünk.

doboslac 2009|06|19 10:07:42

A múltat sem eltörölni, sem megváltoztatni nem lehet. Amúgy lehetséges, hogy a Kárpát-medence területén 1100 évvel ezelőtt lézengett néhány szláv, de ha tényleg annyian lettek volna, mint azt manapság néhány megbokrosodott tót gondolja, akkor bizony ősmagyarjaink úgy jártak volna, mint a bolgárok, akik az eredeti török nyelvüket - kisebbségben lévén a szláv tömegben - felcserélték egy szláv nyelvre. Szerintem az az igazság, hogy a tótoknak akkor is identitásgondjaik lennének, ha a magyar is egy szláv nyelv lenne. Nem is mi vagyunk itt a fő probléma, hanem az, hogy a tót - no jó: legyen szlovák - nyelv elég nehezen különböztethető meg a lengyeltől, meg a cseh-től, amely nyelvek népeinek történelme viszont igen karakteres, míg a tóté, hm? finoman szólva kérdőjeles. Ezt mi azért értjük meg nehezen, mivel nincs még néhány más magyar-szerű nyelv - rokonunk. Valahogy úgy kell a szláv népeket elképzelni - magyar szavakat használva a probléma megértéséhez - mintha az orosz azt mondaná: elmegyek a budira, a lengyel: elmek a buddire, a cseh, elmekk a budájra, a szlovák: elmekkek az budhijra. Lényegében megértik egymást, de mégis kétségbesetten igyekeznek különbözni. Szar ügy - nem nagyon megy. Én inkább úgy látom, hogy tényleg a saját házunk táján kéne először sepregetnünk, itt Belső-Magyarországon. Kéne egy száguldó gazdaság, vonzó pezsgő kultúra (nem ez a mostani köldöknéző enervált és degenerált), olyan ami Külső-Magyarország (gyengébbek kedvéért az előző: trianoni Mo., az utóbbi meg a határontúli, volt-Mo.) magyarjait és az ott élő nemzetiségieket is vonzza, mint a mágnes, beszippantja, ahol halál természetes, ha valaki akármilyen nemzetiségű, és az összekötő kapocs az angol nyelv lenne, amit ha valakinek, akkor a magyaroknak úgy kéne megtanulniuk, mint egy falat kenyér (sic!, tudom képzavar, node tudatos!), valahogy, ahogyan a finnek csinálták, mert hát a finn sem világnyelv fin/n/oman szólva!! Lényeg: nem kéne b...tatni itt egymást végre!

doboslac 2009|06|19 10:08:08

A múltat sem eltörölni, sem megváltoztatni nem lehet. Amúgy lehetséges, hogy a Kárpát-medence területén 1100 évvel ezelőtt lézengett néhány szláv, de ha tényleg annyian lettek volna, mint azt manapság néhány megbokrosodott tót gondolja, akkor bizony ősmagyarjaink úgy jártak volna, mint a bolgárok, akik az eredeti török nyelvüket - kisebbségben lévén a szláv tömegben - felcserélték egy szláv nyelvre. Szerintem az az igazság, hogy a tótoknak akkor is identitásgondjaik lennének, ha a magyar is egy szláv nyelv lenne. Nem is mi vagyunk itt a fő probléma, hanem az, hogy a tót - no jó: legyen szlovák - nyelv elég nehezen különböztethető meg a lengyeltől, meg a cseh-től, amely nyelvek népeinek történelme viszont igen karakteres, míg a tóté, hm? finoman szólva kérdőjeles. Ezt mi azért értjük meg nehezen, mivel nincs még néhány más magyar-szerű nyelv - rokonunk. Valahogy úgy kell a szláv népeket elképzelni - magyar szavakat használva a probléma megértéséhez - mintha az orosz azt mondaná: elmegyek a budira, a lengyel: elmek a buddire, a cseh, elmekk a budájra, a szlovák: elmekkek az budhijra. Lényegében megértik egymást, de mégis kétségbesetten igyekeznek különbözni. Szar ügy - nem nagyon megy. Én inkább úgy látom, hogy tényleg a saját házunk táján kéne először sepregetnünk, itt Belső-Magyarországon. Kéne egy száguldó gazdaság, vonzó pezsgő kultúra (nem ez a mostani köldöknéző enervált és degenerált), olyan ami Külső-Magyarország (gyengébbek kedvéért az előző: trianoni Mo., az utóbbi meg a határontúli, volt-Mo.) magyarjait és az ott élő nemzetiségieket is vonzza, mint a mágnes, beszippantja, ahol halál természetes, ha valaki akármilyen nemzetiségű, és az összekötő kapocs az angol nyelv lenne, amit ha valakinek, akkor a magyaroknak úgy kéne megtanulniuk, mint egy falat kenyér (sic!, tudom képzavar, node tudatos!), valahogy, ahogyan a finnek csinálták, mert hát a finn sem világnyelv fin/n/oman szólva!! Lényeg: nem kéne b...tatni itt egymást végre!