Amennyiben bűnösnek találják a Metát a múlt héten indult perben, akár több százmilliárdos bírságot is kaphat, illetve rákényszeríthetik arra, hogy a gyerekek védelme érdekében alapjaiban változtassa meg a platformjai működését. Ha pedig ez megtörténik, az akár a ma ismert közösségi média végét is jelentheti. Fingers crossed!
A Facebook ugyanis nyilvánvalóan nemcsak a gyerekekre veszélyes, hanem mindannyiunkra. Éspedig azért, mert olyan pszichológiai mechanizmusokra épül, amelyek társadalmi szinten okoznak felmérhetetlen károkat.
Nem kell szakértőnek lenni ahhoz, hogy tudjuk: a legidiótább konteók, az oltásellenesség, a rasszizmus és antiszemitizmus, valamint a különböző politikai álhírek nem maguktól prosperálnak ezeken a platformokon. A kutatások szerint a közösségi média az információs buborékokkal és a csoportpolarizációval együtt erősítik fel a szélsőséges nézeteket. Az oltásellenes tartalmak terjedésében például kifejezetten dokumentált szerepe van a közösségi médiának.
Ennél is nagyobb probléma azonban a rage bait üzleti modellje, ami nem túl bonyolult: ami felbasz, megbotránkoztat vagy rettegésben tart, az reakciót vált ki belőlünk. A reakció pedig lájkot, kommentet, megosztásot okoz: vagyis pontosan azt, amiből a Meta él. Kutatások szerint ha egy felháborodott, indulatos megszólalás sok pozitív visszajelzést – lájkot, kommentet, megosztást – kap, akkor az ember nagyobb eséllyel fog később is hasonlóan felháborodottan megszólalni. Vagyis a rendszer nemcsak megmutatja nekünk a dühöt, hanem meg is tanít minket arra, hogy érdemes dühösnek lenni.
És persze mindezt a politikai szereplők is pontosan tudják: Oroszországtól Iránig, nem olyan régen a NER (és lássuk be, a TISZA is) használják a Facebookot és a hozzá hasonló platformokat propaganda, valamint dezinformáció és társadalmi megosztás céljára. Közben a woke sikoltozástól kezdve a szélsőjobboldali elmebajig minden egyszerű, indulati és identitásalapú narratíva sokkal könnyebben terjed, mint az árnyalt gondolat, mert az előbbihez elég egy ellenség és hat-nyolc felkiáltójel, meg ugyanennyi könnyezve hahotázó-, illetve bohóc-emoji. És ez hosszú távon nemhogy nem köti össze, hanem lassan szétfeszíti a társadalmat.
Vagyis nem feltétlenül az történik, hogy a Facebookon mindenki egyre hülyébb lesz, hanem az, hogy a rendszer folyamatosan azt tanítja nekünk, melyik viselkedésünket érdemes újra és újra elővenni. Ha a legnagyobb reakciót a kurvaanyázás, a konteó, az ellenségkép és a morális felháborodás kapja, akkor ezekből lesz egyre több.
Ráadásul, ha folyamatosan azt látjuk itt, hogy hollywoodi kedvenceink és rajongott zenészeink terroristák mellett vagy terroristák szabadon bocsátásáért szólalnak fel, akkor egy idő után még azokat a meglehetősen egyszerű és világos civilizációs alapvetéseinket is képesek vagyunk felülírni, hogy talán nem kéne romantikus hősként tekinteni olyanokra, akik adott esetben örömmel gyilkolnák meg az LMBTQ-barátainkat, majd egy platós Isuzu után kötnék a nyilvánvalóan gyengeelméjű G-Rast.
A kommentmező pedig külön történet. Az ember ott ül a telefonja, vagy a laptopja mögött, nincs előtte a másik ember arca, nincs valódi társas következmény, nincs az a pillanat, amikor látod, hogy a másiknak mit jelent az, amit mondasz. A pszichológia ezt többek között online gátlástalansági hatásként és deindividuációként írja le. A közeg arctalansága ugyanis könnyen dehumanizálja a másikat, ahol gyakorlatilag tét nélkül mondhatunk embereknek olyan aljas és embertelen dolgokat, amelyeket személyesen valószínűleg soha nem mondanánk ki, éppen azért, mert ott lenne előttünk a másik ember.
Így aztán a Facebook veszélye messze nem merül ki abban, hogy a gyerekek túl sok időt lógnak rajta. Egy egész társadalmat lehet hozzászoktatni ahhoz, hogy folyamatosan ingerült, felháborodott, gyanakvó és egymással ellenséges állapotban legyen. És ha ehhez hozzátesszük, hogy a felháborodást maga a rendszer jutalmazza, akkor már nem szimplán egy kommunikációs, illetve közösségi platformról beszélünk, hanem egy kurva nagy társadalmi kísérletről, amelyben mi magunk vagyunk a kísérleti jószágok és a termékek egyaránt.
Éppen ezért a magam részéről drukkolok, hogy egy hónap múlva a független igazságszolgáltatás a pszichopata tech-kapitalizmus fölé kerekedjen.