Kedden meghallgatta az Országgyűlés Igazságügyi és Alkotmányügyi Bizottsága a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal három még versenyben maradt elnökjelöltjét: Ligeti Miklóst, Unger Anna Rózát és Sárvári Nicholast. A jelöltek előbb ismertették elképzeléseiket az újonnan felálló hivatalról, majd kérdésekre válaszoltak. A meghallgatáson a Fidesz nem vett részt. A meghallgatásról a 24.hu készített videós összefoglalót.

Ligeti Miklós szerint az új hivatalnak egyszerre kell megkezdenie az elszámoltatást, a vagyon feltárását és visszaszerzését, miközben magát az intézményt is fel kell építeni. Ehhez szerinte a legkülönbözőbb területekről kell megszerezni a megfelelő szakembereket, hogy fel lehessen tárni a vagyonok útját. Arra is figyelmeztetett, hogy a vagyon folyamatosan mozog, ezért az esetleges jogsértő módon szerzett vagyonokat már most is próbálhatják eltüntetni.

Fontosnak tartotta, hogy a hivatal ne váljon politikai elszámoltató szervezetté: szerinte nem „NER-telenítési hivatalról” van szó, és a munkát nem lehet boszorkányüldözéssé változtatni. A siker mércéje szerinte az lesz, hogy a hivatal által előkészített nyomozások, vádemelések és vagyonvisszaszerzési eljárások megállják-e a helyüket a bíróság előtt. A politikai befolyás elkerülését elsősorban a megfelelő emberek kiválasztásával biztosítaná.

A lélegeztetőgép-beszerzésekkel kapcsolatban azt mondta, hogy a megsemmisített iratok önmagukban nem feltétlenül tesznek lehetetlenné egy eljárást, de azt, hogy milyen bizonyítékok állnak még rendelkezésre, az ügyben dolgozó szakembereknek kell feltárniuk. A nyilvánosságot szintén fontosnak tartja, de csak addig, amíg az nem veszélyezteti a folyamatban lévő büntetőeljárást.

Unger Anna Róza szerint a hivatal feladata nem egyszerűen az, hogy egyes korrupciós ügyeket megtaláljon, hanem hogy feltárja azt a rendszert, amely lehetővé tette ezek létrejöttét. Szerinte a hivatal első, hatéves ciklusa alatt reális cél lehet annak feltárása, mi történt Magyarországon, és az ehhez kapcsolódó eljárások elindítása. Ugyanakkor szerinte nem érdemes arra számítani, hogy hat év alatt minden ügyben jogerős ítélet születik.

A politikai befolyás ellen egy nyilvános és szakmai szempontokon alapuló közvagyonvédelmi kockázatértékelési módszertant tartana a legfontosabb garanciának. A hivatal saját vizsgálatait ennek alapján indíthatná, így szerinte elkerülhető lenne, hogy „pofára” válasszanak ki ügyeket. A módszertant széles szakmai egyeztetésben alakítaná ki, majd nyilvánossá tenné, és azt is indokolhatóvá tenné, hogy egy-egy ügyben miért indult vizsgálat.

Unger az intézmény működésének átláthatóságát a munkatársak kiválasztásánál is fontosnak tartja: szerinte a pályázatoknak és az elbírálás szempontjainak is nyilvánosnak kell lenniük. Az ügyek priorizálásánál nemcsak a visszaszerezhető összeg nagyságát nézné, hanem az elkövetett cselekmény súlyát is. Különösen súlyosnak tartja, ha közvagyon tűnik el uszító vagy gyűlöletkeltő kampányok eredményeként.

Sárvári Nicholas a saját nemzetközi tapasztalatát és szakmai hátterét emelte ki. Elmondása szerint több országban dolgozott a pénzek és vagyonok globális mozgásának feltárásán, és magyar hatóságok – köztük az NNI, az NVSZ és a NAV – számára is tartott már szakmai bemutatókat. Szerinte a vagyonvisszaszerzés nem politikai kommunikációs feladat, hanem komoly forenzikus és felderítési munkát igényel.

A külföldre vitt vagyonok visszaszerzésében nemzetközi együttműködésre és többféle jogi eszközre támaszkodna. Kiemelte, hogy az Európai Unióban minden tagállamnak rendelkeznie kell vagyonvisszaszerzéssel foglalkozó szervezettel, Magyarországon azonban jelenleg csak egy szűkebb feladatkörű szervezet működik. Szerinte adott esetben nemcsak büntetőeljárás, hanem polgári vagy más bírósági eljárás is alkalmas lehet arra, hogy egy külföldre vitt vagyont visszaszerezzenek.

Sárvári saját példát is hozott: egy korábbi ügyben Cipruson, az Egyesült Arab Emírségekben és Kanadában is indítottak bírósági eljárásokat a vagyon visszaszerzésére. Szerinte elsődlegesen azt kell kideríteni, hova került a pénz, és utána kell megvizsgálni, milyen jogi eszközzel szerezhető vissza. A hivatal egyik nagy feladatát abban látja, hogy Magyarországon is meghonosítsa ezeket a nemzetközi módszereket.

A meghallgatás elején Sárvári azt is hangsúlyozta, hogy nem találkozott politikusokkal a jelölése előtt, és magát független, kívülről érkező szakemberként mutatta be. A hivatal küldetését ugyanakkor kifejezetten az elmúlt időszak elszámoltatásához és a közvagyon visszaszerzéséhez kapcsolta.