A magyar egészségügy egyik legsürgetőbb feladata az összeomlás megakadályozása, miközben hosszabb távon a teljes rendszer átalakítására van szükség – jelentette ki Svéd Tamás a Népszavának.
Az Egészségügyi Minisztérium politikai államtitkára úgy látja, az infrastruktúra, a humánerőforrás és az ellátásszervezés problémái egyszerre jelentkeznek, ezért az átalakulás több kormányzati ciklust is igényelhet. „Már az is eredmény lesz, ha sikerül a repülőt kihúzni a dugóhúzóból” – fogalmazott, hozzátéve, hogy a változás egyes elemeit azonban már most el kell kezdeni.
Svéd szerint az országos helyzetfelmérés után várhatóan kiderül, hogy nem lehet minden jelenlegi kórházat és ellátóhelyet változatlan formában fenntartani.
Szerinte bizonyos ellátásokat betegbiztonsági és szakmai okokból centrumokba kell szervezni, miközben az alap- és járóbeteg-ellátást erősíteni kell. „Szükségszerűen lesznek bezárások” – jelentette ki; ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ez nem jelentheti az egészségügyi ellátás megszüntetését az adott térségben. A kormány év végére ígéri az országos leltár elkészítését, amely alapján konkrétabban is meghatározható lesz, hol van szükség átszervezésre vagy intézményi kiváltásra.
Mint az államtitkár kifejtette: a valódi kérdés szerinte az, hogy „hozzáigazítható-e az egészségügy ahhoz az országhoz, ahhoz az évszázadhoz, ahol ma élünk: a népességeloszláshoz, a megváltozott betegségekhez és a gyógyítás mai modern, fekvőbeteg-intézményeket sokkal kevésbé igénylő lehetőségeihez. Vagy marad a tabu, és ahol az elmúlt évezredben ispotály vagy kórház állt, arra a telekre más, mint kórház, soha többé nem építhető”.
Ehhez hozzáfűzte: „A jelenlegi rendszer azért sem tartható fenn, mert
egyszerűen nem tudunk a jelenlegi emberi erőforrással, szakdolgozó- és orvosszámmal annyi ellátóhelyet nyitva tartani, amennyi most – papíron – létezik.
Szerencsére nem is szükséges, sőt. Ha egy szülészeten nem jut minden napra szülés, nincs mögötte gyermekgyógyászati háttér, nincs elég tapasztalt orvos, akkor az az üzem a betegbiztonság szempontjából veszélyes lehet. Ezért is kell bizonyos ellátásokat centrumokba szervezni.”
Az államtitkár a finanszírozást és a várólistákat is a rendszer kulcskérdései közé sorolta. Szerinte az egészségügy súlyosan alulfinanszírozott, ezért szükségesnek tartja az ágazatnak ígért évi 500 milliárd forintos többletforrást, miközben a kórházak adósságának újratermelését értékalapú finanszírozással kellene megszüntetni.
A kormány vállalása szerint 2027 végére a műtéti várólistáknak hat hónapon belülire kell rövidülniük.
Svéd azt is jelezte, hogy a szakdolgozók béremelésének részletei néhány hónapon belül válhatnak ismertté, és még idén érzékelhető előrelépést szeretnének elérni.
A háziorvosi rendszer átalakításában nagyobb helyi kompetenciát és erősebb megelőzési szerepet szánnak az alapellátásnak, de az államtitkár szerint ehhez nem elegendő a jogszabályok módosítása: képzésre, eszközökre, informatikai háttérre és megfelelő finanszírozásra is szükség van. A betegbiztonság javítása érdekében olyan rendszert ígért, amelyben az egészségügyi dolgozók retorzió nélkül jelezhetik a hibákat és veszélyeket. Kiemelte továbbá a kórházi adatok nyilvánosságát, az életvégi és palliatív ellátás fejlesztését, valamint az orvosi kamara jogköreinek visszaállítását; utóbbival kapcsolatban azt mondta, hogy ha a ciklus végére sem rendezik a kamarai jogokat, „lemondok, az egészen bizonyos”.