AKKOR MI A FÉSZKES FENÉNEK JÖTTÜNK IDE?
Bizony-bizony, a demokráciának és az úgynevezett néppártnak – nevezzük akár gyűjtőpártnak – van egy nagy hátulütője: az emberek azt képzelik, hogy a véleményük nemcsak a választás napján számít.
Ez a párt azért jöhetett létre, mert rengetegen megelégelték az előző rendszert, amely nem kérdezte meg őket, a fejük felett döntött, és a hatalmat egy szűk kör magántulajdonaként kezelte. Aztán jött valaki – nevezzük messiásnak, megváltónak vagy akár Isaac Asimov regényéből az Öszvérnek –, aki összegyűjtötte az elégedetleneket, és ebből a sokféle emberből új politikai erő született.
Csakhogy most ez az új párt mintha ugyanúgy szeretne működni, mint az a régi, autokratikus rendszer, amelyet leváltottunk.
Van egy szűk vezetői kör, amely eldönti, kik kapják a legfontosabb tisztségeket. A tagság és a támogatók pedig addig élvezik a párt bizalmát, amíg a véleményük megegyezik a vezetőség akaratával. Amikor azonban mást gondolnak, hirtelen kiderül, hogy az ő dolguk nem a beleszólás, hanem a tudomásulvétel.
(...)
Ha a többség véleménye csak addig fontos, amíg egybeesik a vezetőség akaratával, akkor ez nem részvételi demokrácia, hanem engedelmességi gyakorlat.
És akkor hadd kérdezzem meg egészen egyszerűen:
Mi a fészkes fenének jöttünk ide?
Azt, hogy a fejünk felett döntsenek, már az előző rendszertől is megkaptuk.