Leszavazta a kormánytöbbség az Országgyűlés Művelődési Bizottságában a Független Közmédia Testületbe (FKT) jelölt összes ellenzéki aspiránst. Az állami televíziót és rádiót irányító grémiumba a Tisza nem delegált még senkit, a civil jelöltek körül pedig akkora balhé kerekedett, hogy meghallgatásukat el kellett napolni.
A Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal körüli elnökválasztó X-Faktorral együtt kezd kifejezetten kínossá válni ez a hét a kormánypárt számára. Ám a bizarr inkompetencia-shownál akad itt komolyabb probléma is. Ugyanis ami a közmédiát felügyelő testület körül történik, az lényegében az elmúlt másfél évtizedben oly sokszor látott fideszes tempó Temuról rendelt verziója. Bénább és amatőrebb, de pontosan ugyanazt a mentalitást képviseli.
(...)
Ezek a felvetések azonban – bármit is gondoljunk róluk – az alkotmányosság és a jogállamiság talaján állva tökéletesen lényegtelenek. A vonatkozó törvény szerint ugyanis az FKT-ba az ellenzék és a kormánypárt, valamint a szakmai szervezetek egyaránt három embert delegálhatnak. Mégpedig pontosan azt, akit akarnak. Azért van számukra fenntartva az a három szék, hogy oda az üljön, akit ők erre alkalmasnak tartanak. Akár propagandistákat, antiszemitákat, fasisztákat, kommunistákat (vagy, akiket ellenlábasaik annak látnak), netán lakodalmas dj-ket is. Nincs, és nem is lehet semmilyen zsűri, amely megszűri a „méltó” és „méltatlan” jelölteket.
A kormánytöbbségnek elvileg nyilván lehetősége van arra, hogy végül elkaszálja ezeket az aspiránsokat, hiszen kinevezésükhöz az Országgyűlés döntése szükséges. Ez azonban egyben világos üzenet is: az ellenzék csak azokat küldheti be a közmédia pártatlansáságát garantáló testületbe, akiket a kormány is jóváhagy. Lehet a morális és ideológiai jóembergimnasztika keretében akármilyen gyakorlatot bemutatni – de ettől még ez lényegében azt jelentené, hogy az FKT-ban 6 kormánypárti delegált ül majd.
(...)