(…)
Az újságírás, a hagyományos média komoly válságba került mindenütt. A közösségi média lehetővé tette ugyanis, hogy a világon bárki híreket közlő, azokat értelmező, kommentáló, terjesztő újságíróvá, rémhírterjesztővé, tényfeltáróvá vagy obskúrus összeesküvés-elméletek konstruktőrévé váljon. Mindannyian hírgyártók és kommentátorok lettünk, akkor is, ha tudjuk, miről beszélünk, és akkor is, ha nem. Sőt még akkor is, ha sem beszélni, sem írni, sem magunkat kifejezni nem tudjuk rendesen.
A világ egyetlen óriási szerkesztőség lett, főszerkesztő nélkül. Létrejött a totális, korlátozhatatlan és ellenőrizhetetlen nyilvánosság, még ha Putyin vagy Hszi meg a hozzájuk hasonlók próbálkoznak is a fegyelmezéssel és a rendteremtéssel.
Hogy végül a mesterséges intelligencia fog-e ebben valamilyen új rendet vágni, és hogy az milyen lesz, arról fogalmam sincs, bár vannak komoly félelmeim. De addig is, amíg nem az AI fogja szerkeszteni és írni az újságokat, nem az AI csinál tévéinterjúkat önmagával, vagy nem az AI szerkeszt betelefonálós rádióműsorokat mesterségesen létrehozott műsorvezetőkkel és ugyancsak így kreált hallgatókkal, az utódvédharcait vívó hagyományos médiának védenie kell nemcsak a saját, hanem a közösség, a társadalom érdekeit is.
(...)