Majd egy évvel ezelőtt kezdtük el barátaimmal a Youtubon a (Bakács) podcastomat. Célunk a figyelem felkeltése volt értékekre, vagyis nem celebekkel készítettünk interjúkat, kerültük a pártpolitikát, s mindazt, ami a nézettségre hajaz. Időt, energiát áldoztunk rá, s nem is bántuk meg.
De az csodálatos lenne, ha most ezt a bejegyzésemet olvasná a Pick szalámi marketing igazgatója, s lecsapna rá. Miért? Olyasmit valósíthat meg, ami a világon egyedül álló lehet, én ehhez hasonlót nem találtam, pedig a földgolyó nagy, 8 milliárd ember liheg rajta. Ha beállna mögénk a Pick (vagy a Csemege szalámi-lazák vagyunk), akkor tudnék a kollégáknak némi pénzt adni a munkájukért. A Tilosban is ingyen dolgoztam, vagyis nem zavar, hogy nem lettem gazdag, de az se normális, hogy én zsákmányolok ki másokat, olyanokat, akik szeretnek.
Az ötlet:
Bakács a Tescóban vásárol, majd hirtelen egy rúd szalámit rejt a kabátja mögé. A biztonsági őrök észre veszik, elindulnak felé, Tibi rohanni kezd a kijárat felé, elkapják, legyűrik, s közben az egyik azt kérdezi
-maga semmiből sem tanul? Szalámit lop megint?
- De hát annyira finom...-válaszolom könnyes szemekkel.
Ha a céget zavarja az, hogy egy bűncselekmény az alapja a reklámnak, arra is van megoldásom. Miksa fiam dolgozta ki a lopás pozitív formáját, ő titokban néha finom dolgokat csempész észrevétlenül mások zsebébe. Tehát:
Bemegyek egy boltba, nézem a szalámikat, de nincs Pick (vagy Csemege-lazák vagyunk), ezért titokban körbe nézek, majd hirtelen a kabátom alól kihúzok egy rudat, s becsempészem a többi közé. Észrevétlenül kisurranok. Pick. A tökéletesre törekedni kell.
Félek, ha nem lesz az ötleteimre jelentkező, idővel abbahagyjuk az adásokat, amiben van munkásportré, beszélgetés a Z generációval, közös interjú Marjaival, Beszterczeyvel, vers rovat (A Craft Juice eddig az egyetlen támogatónk, hála neki), s szeptembertől indulna a cigány rovatunk.
Reménykedem. Isten jó, s néha a teremtményei is. A pénz nem számít, de nehéz nélküle élni.