Kedves csalódott tiszások! Két éve mondom nektek: ahogy elárulta a feleségét, a barátait és a politikai közösségét, ugyanúgy fog titeket is elárulni az első kanyarban, ha hatalomhoz jut.
Ma ez kétségkívül megtörtént.
Brutális erejű volt a tiltakozásotok Unger Anna ellen: napok óta minden hírportál cikke alatt, minden online szavazáson, minden csoportban látni lehetett, hogy a 98 százalékotok a francba kívánja a politológus nőt.
Felszólalt a megválasztása ellen Hadházy Ákos, Bárándy Péter, Márki-Zay Péter, az Ügyvédkör, Puzsér Róbert, Juszt László, és lényegében mindenki, aki a tiszás univerzumban fontos véleményformálónak számít.
Mégis úgy lépett át rajtatok szenvtelenül, ahogy egy darab kutyagumin szokás.
Valamiért égetően fontos volt neki ennek a nőnek a pozícióba rakása, szemben a komplett választói akarattal. Talán egyszer majd pontosan megtudjátok azt is, hogy miért. Nem lesztek boldogok tőle.
Ez a botrány most mélységében nem akkora, mint amilyen Polgár Judit önkényes kijelölése után volt, hanem tízszer akkora. Ma sok tiszásban valami eltörött. Az illúzió, hogy Magyar Péternek bármit is számít az őt hatalomba emelő emberek akarata a győzelem után.
Ez a remény körülbelül annyira volt megalapozott az első perctől, mint ülni a körtefa alatt és várni, hogy barackot teremjen. Mégis fontos, hogy ma megtörtént az első lépés annak felismerése felé, hogy a sakál nem fog átállni a növényi alapú táplálkozásra.
Nem Unger Anna személye a lényeg. Hanem az, hogy amikor egy politikai közösség ilyen látványosan jelzi, hogy valamit nem akar, akkor mit tesz az a politikus, aki épp ennek a közösségnek a támogatásával került hatalomra.
Meghallgatja őket – vagy átlép rajtuk? Ma megkaptátok erre a választ. Ez a pofon egyszer még hasznos lesz.
Sok hasonló csalódás lesz a következő hónapokban, főleg a jóléti ígéretek kapcsán.
Pedagógiailag indokolt ezen a tanulási folyamaton átvergődnie a társadalomnak, és talán a végére leesik a többségnek, hogy a politika nem szórakoztatóipar: itt nem manökenként pózoló influenszereket kell párás szemmel rajongani, hanem végre polgári öntudatot növeszteni és számon kérni a közhatalommal bíró szereplők minden lépését.
Annyit ígérhetek, hogy én továbbra is itt leszek és segítek nektek ebben.