(...)
Hiába aggódtak évekig Magyarország miatt, a tanácsadóik nem készítették fel őket illiberalizmusból: lehet, eljött a magyar tanácsadóexport ideje nyugat irányába, és Orbán bukása után is lehet még pénzt keresni orbánozással? Miközben ugyanis lehetővé vált (ami még nem jelenti azt, hogy össze is jön: az AfD-nek érdeke lehet, hogy ne jöjjön) Németország első AfD-s vagy AfD-dominált kormánya, ezek a politikusok még a választási kampányban felvett szerepeikben maradtak, és mint egy AI által irányított robot esetében, beragadt náluk a lemez. Az SPD arról beszélt, hogy a 9%-os – egykori néppártként szégyenszemre egyszámjegyű – eredményük annyit jelent, hogy „viszonylag stabilak” helyben, mert ennyit értek el múltkor is, azaz ők elégedettek, a Zöldek társelnöke meg a valaha volt legjobb, 8,9%-os szász-anhalti eredményüket dicsérte, mondván ők volnának a remény. Nem csodálom: meg kell emészteniük, hogy az AfD immáron nemcsak képzeletbeli ellenség, amivel elég egy választáson riogatni, hogy ők a tűzfal miatt automatikusan bekerüljenek a kormányba, hanem ez a párt olyan erőssé vált, hogy mára a progresszívek és baloldaliak kerültek a tűzfal túloldalára, ezzel elzárták magukat a néptől és a hatalomtól.
A tűzfal tehát végleg ledőlt: de az eleve egy álságos konstrukció volt. Hiszen mennyire kell komolyan venni egy olyan tűzfalat, ami önkormányzati és európai parlamenti szinten nem fontos, mert ezekben a pragmatizmus jegyében teljesen oké együttműködni az AfD-vel, viszont tartományi és szövetségi parlamenti szinten meg fenn kell azt tartani?
Brüsszelben meg falun mások a nácik? Vagy ott ők is partnerek, mert a szavazóik oda nem látnak el?
A tűzfal leomlása mellett az AfD nagy érdeme az is, hogy demokratikusabbá tette a német közéletet. Amióta ugyanis megjelent a párt, rengeteg új szavazót hozott be a rendszerbe, aktivizálja a nemszavazókat, amitől minden választáson megnő a választási részvétel, így most is. Ha a német zöld-balos médiaelit tényleg akkora demokratának tartja magát, mint mondja, az AfD-t éppenhogy ünnepelniük kellene emiatt – csakhogy ők valami másban hisznek. Szavuk is van rá: unsere Demokratie, azaz a mi demokráciánk. Ez az a szó, amit akkor használnak, amikor arról beszélnek, hogy a demokráciánkat meg kell védeni.
(...)