(...)
Az egyházi iskola is magániskola. Csak mi nem hívjuk annak
Van itt rögtön egy fogalmi zavar. Magyarországon az egyházi iskolát általában nem nevezzük magániskolának. Az OECD viszont egyszerűbb határt húz: ami nem állami működtetésű iskola, az private school.
Ebben az értelemben az egyházi, az alapítványi, az egyesületi és a cég által fenntartott iskola mind magániskola. Ezért tűnhet nálunk a magániskolai szektor kicsinek, miközben a nem állami fenntartók szerepe valójában jelentős: a gimnazisták közel fele nem állami intézményben tanul.
És ez a fogalmi zavar nem teljesen ártatlan. A "minek támogassunk magániskolát?" reflex így csak a szektor kisebbik, nem egyházi részére csap le, miközben a nem állami kör legnagyobb részét, az egyházi iskolákat, elkerüli a címke.
(...)
1997-ben a vallásszabadságról szólt a vita. Ma miről szól?
Az egyházi iskolák finanszírozásáról szóló vitában könnyen összecsúszik két külön történet. Az egyik valódi történelmi sérelem: 1945-ben a földreform során a katolikus egyház földbirtokainak túlnyomó részét elvették, köztük oktatási és szociális intézmények fenntartását szolgáló vagyont is, 1948-ban pedig az egyházi iskolákat államosították.
A rendszerváltás után ennek rendezésére külön vagyonrendezési rendszer született: az 1991-es egyházi ingatlantörvény, majd a Vatikáni Megállapodás rendelkezett a visszaadható ingatlanokról és arról a járadékról, amely a vissza nem adott vagyoni igények ellenértékéből keletkezett.
A másik történet az egyházi iskolák mai működésének finanszírozása. Maga a Vatikáni Megállapodás is külön kezeli a kettőt.
Az oktatásnál azt mondja ki, hogy az egyházi iskola ugyanolyan szintű pénzügyi támogatást kapjon, mint egy hasonló állami vagy önkormányzati intézmény. Az eredeti számítás még az önkormányzatok tényleges működési és felújítási kiadásaiból indult ki. Ez nem kárpótlási szabály volt, hanem egy közszolgáltatás finanszírozásának elve.
(...)
Az oktatásnak szüksége van helyekre, ahol újat lehet kipróbálni
Ha elfogadjuk, hogy az oktatásnak szüksége van ilyen laboratóriumokra, érdemes azt is végiggondolni, hogyan finanszírozzuk őket.
Egy kísérleti iskola értelme éppen az, hogy nem tudjuk előre a választ. Kipróbál valamit, megnézi, működik-e, és ha igen, mások is tanulhatnak belőle.
Ennek Magyarországon komoly hagyománya van. Már az 1985-ös oktatási törvény engedélyezte a kísérleti és alternatív programokat, a rendszerváltás körül pedig sorra jöttek létre olyan iskolák, amelyek pedagógiai műhelyként próbáltak ki új módszereket. Sok mai alternatív iskola évtizedek óta ezt a szerepet tölti be.
Az oktatáspolitikának ezért nem azt kellene eldöntenie, melyik fenntartói forma jogosult kísérletezni, hanem azt kellene segítenie, hogy minél több működő új megoldás szülessen.
Erre a finanszírozás is használható lenne: ha társadalmi értéknek tartjuk az oktatási innovációt, akkor ezt közfeladatként lehet támogatni, függetlenül attól, hogy az adott pedagógiai műhely mögött egyház, alapítvány vagy egyesület áll.
(...)
Az egyházi iskolák láthatóan jól tudják képviselni az érdekeiket, és ezzel önmagában nincs baj. Ha ennek az a következménye, hogy több pénz jut oktatásra, annak örülni kell. Éppen ezért szerintem most az lenne az igazán erős lépés, ha amit most elértek, segítenének általános elvvé tenni: javasolják ők maguk, hogy a rezsitámogatás járjon minden nonprofit fenntartású iskolának, amelyik ugyanezt a köznevelési feladatot végzi. Nem azért, mert minden iskola egyforma, hanem mert ebben a kérdésben tényleg ugyanaz a probléma: mindenkinek ki kell fizetnie a villanyt, a gázt és a vizet.
Ehhez most nem kellene új oktatáspolitikát írni. Elég lenne a rendeletben egyetlen határt máshová húzni — és ezzel nem elvenni valamit az egyházi iskoláktól, hanem komolyan venni azt az elvet, amelyre az ő támogatásuk is épül: hogy közfeladatért jár a finanszírozás. Ha közpénzből egy közfeladat költségét támogatjuk, akkor ne a fenntartó vallási vagy jogi kategóriája döntse el, ki fér hozzá.
Talán innen érdemes elkezdeni a vitát: nem arról, hogy kapjanak-e az egyházak, hanem arról, hogy ha jár, miért csak nekik?