Gulyás Márton egy hosszú interjúban részletesen beszélt a Partizán és a Vétó korábbi szerepéről, valamint Ruff Bálinttal való együttműködéséről. Gulyás szerint a Vétó eleve az ellenzéki nyilvánosság megújításának szándékával indult, majd a 2024-es kegyelmi botrány után egyre nyíltabban vállalta a kormányváltás támogatását. Ezt azonban elválasztotta a Partizán egészének szerkesztőségi működésétől:
visszautasította azt az értelmezést, hogy a Partizán a Tisza „szekerét tolta” volna,
és példaként hozta fel, hogy Magyar Péter hosszú időn keresztül alig fogadta el a Partizán stúdiómeghívásait.
Ruff Bálint és a Vétó kapcsán Gulyás hangsúlyozta, hogy „nagyon fontos, nagyon értékes együttműködés” volt az övék, amelyet eredetileg nem úgy akartak lezárni, ahogyan végül történt. A Vétó záróévadához további terveik voltak, amelyekkel szerinte alkotói értelemben is kerekké tehették volna a műsort. Az események felgyorsulása miatt azonban ez elmaradt, amit Gulyás saját bevallása szerint is sajnál: úgy fogalmazott, olyan érzése van, mintha a történet utolsó „két betűje” hiányozna.
Gulyás elmondta, „leesett az álla”, amikor meglátta Ruff Bálint közös fotóját Magyar Péterrel.
Leszögezte, hogy nem volt tudomása együttműködésről, állítása szerint Ruff szerződése ezt ki is zárta. A zárás körülményeiről így fogalmazott: „Nem így terveztük ennek a lezárását, nem így akartuk elvarrni a Bálinttal az együttműködésünket, ami egy nagyon fontos, nagyon értékes együttműködés volt, de az is nyilvánvaló, hogy ott az események összetorlódása miatt ennek ez volt a formája”.
Személyes viszonyukról elárulta, hogy a kinevezés óta nem beszéltek. Írt egy levelet Ruff Bálintnak, amelyben közölte, hogy
amíg ő miniszter, Gulyás pedig újságíró, a személyes kapcsolatuk szünetel.
A bizalomról ezt mondta: „Ha egy barátod, akinek adsz a szavára, azt mondja neked, hogy garantálja, nem volt olyan viszony közte és az ellenzéki vezető politikus között, mint amit a híresztelések mondanak, akkor nekem a barátom szava annyit jelent, hogy nem fogom mindenféle gondolatkísérletekkel magamat abba hergelni, vajon hol vezet meg”.
Az interjúban idézett korábbi Ruff-nyilatkozat szerint ha Magyar Péter egy kávé mellett kikérte a véleményét, válaszolt neki, de ugyanazt mondta, amit nyilvánosan, a Vétóban is képviselt.
A Tisza-kormány eddigi teljesítményét Gulyás óvatosan értékelte. Szerinte egy 16 éven át fennálló hatalmi rendszer leváltása után száz nap nem elegendő ahhoz, hogy szakmailag megalapozott ítélet szülessen az új kormányról. Állampolgárként vannak lépések, amelyek irritálják, és olyanok is, amelyekért lelkesedni tud, újságíróként azonban szerinte a kormány valódi prioritásai csak az első költségvetésből, annak végrehajtásából és a fontos közjogi reformokból rajzolódhatnak ki. Kiemelte a választási rendszer átalakítását és az alkotmányozás kérdését is.
Gulyás ugyanakkor súlyos problémának tartja, hogy
a jelenlegi politikai helyzetben gyakorlatilag a Tisza önkorlátozásán múlik, miként él a megszerzett hatalommal,
mert szerinte nincs olyan erős ellenzéki szereplő, amely valódi ellensúlyt képezne vele szemben. Egy, az újságírói források felkutatásával kapcsolatos ügyben a Tisza egyik vezető politikusának reakcióját például a korábbi NER szóhasználatához és attitűdjéhez hasonlította. Más intézkedéseket viszont kifejezetten méltányolt, köztük az öregségi nyugdíjminimum jelentős emelését, amely szerinte sok rendkívül nehéz helyzetben élő ember számára jelenthet kézzelfogható segítséget.
A Partizán alapítója a Tisza előtt álló egyik legfontosabb problémának a belső társadalmi és politikai részvétel intézményesítését nevezte. Úgy látja, Magyar Péter egyik kampányelőnye éppen az volt, hogy szűk, nagyjából 26–27 fős szervezettel gyorsan és fegyelmezetten tudott működni, ám ami választási helyzetben előny, az kormányon problémává válhat. Ha a támogatók, kritikusok és különböző társadalmi csoportok véleményének nincs formális becsatornázási lehetősége, a politikai vita a közösségi médiába szorul, a vezetés pedig folyamatos, nehezen kezelhető véleményáradattal találja szemben magát. Gulyás szerint a Tiszának ezért valamilyen intézményes részvételi rendszert kell kialakítania.
Magyar Péter hatalomgyakorlásával kapcsolatban Gulyás egyszerre fogalmazott meg bizalmat és fenntartásokat. Pozitív jelzésnek tartja a miniszterelnök saját magára is érvényes két ciklusos korlátozását, amennyiben azt valóban betartja és később sem próbálja megkerülni. Ezt olyan önkorlátozó vállalásként értelmezte, amely eleve határt szabhat a személyes politikai karriernek.
Ugyanakkor szerinte Magyar Péternek most a kampányban megmutatott ellenálló képesség helyett egyre inkább türelemre, belátásra és intézményépítésre van szüksége.
A Tisza kommunikációját transzparensebbé tenné: szerinte a kormánynak nyugodtan el kellene ismernie, hogy száz nap alatt nem lehet minden minisztériumot és intézményt teljesen felépíteni, és nem szükséges naponta újabb látványos közjogi bejelentéssel előállni.
Összességében Gulyás nem vont párhuzamjelet a Tisza jelenlegi működése és az Orbán-rendszer közé. Sőt azt mondta, még a Magyar Péter hatalomgyakorlásáról szóló legsötétebb kritikák megvalósulása esetén is más rendszer jönne létre, mint Orbán Viktoré. Ettől még szerinte az új hatalommal szemben is „élesnek” kell maradni, mert a hatalom logikája minden vezetőt hasonló kényszerhelyzetek elé állít. Saját vörös vonalát ott húzza meg, amikor egy kormány politikai hatalmának megőrzése érdekében kiszolgáltatott társadalmi csoportokat fordít egymás ellen vagy tesz politikai célponttá. Úgy látja, a Tisza ettől jelenleg messze van, ezért a kritikus figyelmet fenn kell tartani, de közben azt sem szabad elfelejteni, milyen politikai rendszer előzte meg a mostanit.