Egy újságírónak egy ilyen esetben nem feladata, hogy visszaüzenjen, így ezt én sem teszem. Egy újságírónak ugyanis az a feladata, hogy kérdezzen.
Én pedig részletes kérdéseket tettem fel Ruszin-Szendi minisztériumának, melyek közül a legfontosabb az volt: a KNBSZ valóban használt-e titkosszolgálati erőforrásokat, köztük belső engedélyköteles titkosszolgálati adatgyűjtést kb. húsz személy – aktív és egykori tisztek – esetében, mégpedig annak a megállapítására, hogy vajon ők lehettek-e a Szuvákról elég lesújtó képet festő HVG-cikkek forrásai.
Ezt a kérdésemet a minisztérium sajnos megkerülte, ahogy most Ruszin-Szendi is.
Már tegnap is feltűnő volt azonban, hogy a minisztérium válaszában meg sem próbálja tagadni, hogy ilyen kutakodást végeztek. Ruszin-Szendi a mai videójában viszont akaratlanul is elismeri: valóban rendelkezik arról információkkal, hogy kik lehettek, illetve kik nem lehettek a Szuvákról írt cikkek forrásai.
(...)
A katonatiszt védi a hazát, az újságíró pedig informálja. De ebbe a munkamegosztásba az is beletartozik, hogy az újságírónak arról is tájékoztatnia kell a magyar nyilvánosságot, ha esetleg egy katonatiszttel szemben tényekkel alátámasztva felmerül, hogy nem biztos, hogy alkalmas egy magas, felelősségteljes tisztség betöltésére. Például egy olyan tisztségére, ahol egy vezetőnek napi szinten kell arról döntenie, hogy az állampolgárok jogait súlyosan korlátozó és megsértő titkosszolgálati eszköztárat indokolt és arányos-e bevetni, vagy sem.
Egy személyi döntést megkérdőjelező értesülések megírása nyilván kellemetlen a minisztériumi-katonai-titkosszolgálati vezetésnek, de talán nekik sem nehéz belátni, hogy a haza védelmét egy rossz személyzeti döntés következménye sokkal inkább hátráltatja, mint magának a rossz döntésnek a nyilvánossá válása.
Kettő: a médiatörvény az újságíróknak forrásvédelmet biztosít, azaz az újságírónak joga – és az újságírás saját etikai szabályai szerint kötelessége is – megvédenie a forrásait, például hatósági eljárások és bíróság előtt, tanúskodás során. A forrásvédelem a gyakorlatban például azt jelenti, hogy egy-egy korrupciós ügyről, múlasztásról, visszaélésről az újságírónak információt szolgáltató személy anonimitását védjük. Azért, hogy ne érhesse bármiféle retorzió csak azért, mert a hallgatás helyett tesz az igazság napvilágra kerüléséért, és beszél mondjuk egy újságíróval.
(...)
És akkor hadd zárjam egy személyes megjegyzéssel.
Amikor az Orbán-rendszer utolsó időszakában engem ukrán ügynöknek, sőt ukrán kémnek neveztek miniszterek, még maga Orbán Viktor miniszterelnök is, ezt az ukránozást egyáltalán nem tartottam sértőnek. Hiszen mégiscsak a világ egyik legbátrabb, legtöbbet szenvedő és a függetlenségért és a szabadságért legkitartóbban küzdő népéről van szó.
Azt viszont, hogy engem „NER-es módszerekkel" vagy magával az Orbán-rezsimmel hozzanak bármilyen módon összefüggésbe, rendkívül felháborítónak találom.