Radó Péter oktatáskutató szerint az új tanév működésében lényegében nem hozott változást a kormányváltás: a közoktatás ugyanazok között a szabályok között működik tovább, mint az elmúlt másfél évtizedben.
A Klubrádiónak nyilatkozó szakember úgy látja, az első bő száz nap alatt nem születtek olyan jogszabályi változtatások, amelyek érdemben átalakították volna a rendszert,
így a diákok és a pedagógusok túlterheltsége sem csökkent.
Radó szerint ugyanakkor jelentősen megváltozott az oktatási rendszerben uralkodó hangulat. A pedagógusok és más szereplők egy része gyors, radikális változásokat várt a Tisza-kormánytól, ezért körükben már erősödik a csalódottság, mások továbbra is türelmesek, miközben vannak olyanok is, akik éppen a várható reformoktól tartanak. Az oktatáskutató szerint mindez rendkívül erős bizonytalanságot eredményezett az iskolákban.
A szakember az új oktatási kormányzat mozgásterét egyelőre szűknek látja: szerinte nincs még megfelelően kiépített apparátus, szakértői háttér és működő konzultációs rendszer. Problémának tartja azt is, hogy az egyes kisebb intézkedések mellett egyelőre nem látszik olyan átfogó stratégia, amely világossá tenné a pedagógusok és az intézmények számára, milyen irányba akarják átalakítani a közoktatást.
Radó különösen kritikus a tankerületi rendszer változatlan fenntartásával szemben.
Az új tankerületi vezetők ötéves kinevezéséből arra következtet, hogy a kormány nem készül a struktúra gyors felszámolására. Szerinte ezzel az új kabinet tovább működteti a NER rendkívül centralizált és bürokratikus oktatásirányítását. Az iskolaigazgatók munkáltatói jogainak állítólagos visszaadását sem tekinti valódi decentralizációnak: szerinte tényleges önállóságról csak akkor lehetne beszélni, ha az iskolák saját költségvetéssel és pénzügyi autonómiával rendelkeznének.
Az elmúlt 16 év oktatáspolitikájának legsúlyosabb következményét Radó a társadalmi egyenlőtlenségek általa vélt drámai növekedésében látja. Úgy fogalmazott, hogy egyfajta „kasztrendszer” alakult ki, amelyben az iskola már nem pusztán újratermeli a családi háttérből fakadó különbségeket, hanem rendkívül erős társadalmi szelekciót működtet. Állítása szerint Magyarország oktatási rendszere nemzetközi összehasonlításban is a világ legszelektívebbjei közé tartozik.
Az oktatáskutató szerint ennek felszámolása politikailag rendkívül nehéz és radikális intézkedéseket követelne.
Úgy véli, az iskolák közötti szelekció mérsékléséhez akár 400–500 intézmény bezárására is szükség lehetne,
emellett egységesebb iskolaszerkezetet alakítana ki. Ennek részeként fokozatosan megszüntetné a hat- és nyolcosztályos gimnáziumi képzést, mert szerinte ezek is hozzájárulnak a tanulók korai szétválogatásához.
Radó szerint önmagában a pedagógusképzés átalakításától sem várható gyors fordulat. Egy teljesen új tanárképzési rendszer hatása szerinte csak 25–30 éves időtávon jelentkezne, miközben a magyar közoktatás problémái ennél sokkal gyorsabb beavatkozást követelnek. Ezért elsősorban a már pályán lévő pedagógusok munkakörülményeit és az intézményi működés feltételeit változtatná meg. A jelenlegi rendszerben egy korszerű oktatási reform végrehajtását ahhoz hasonlította, mintha valaki egy Commodore 64-en próbálná futtatni a Windows 11-et.