A német politikai elit súlyos tévedése az Alternatíva Németországért (AfD) elszigetelésére épülő „tűzfalpolitika”, mert az elmúlt másfél évtized azt mutatja, hogy a párt karanténba zárása nem gyengítette, hanem tovább erősítette – mondta Prőhle Gergely, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukács Intézetének programigazgatója az InfoRádió Aréna című műsorában. 

A korábbi berlini nagykövet szerint a német politikai elitnek érdemes lenne lehetőséget adnia az AfD-nek arra, hogy tartományi szinten kormányozzon, mert így a választók a gyakorlatban is lemérhetnék a párt kormányzóképességét.

Prőhle szerint

a Szász-Anhaltban elért AfD-siker jelentősége messze túlmutat egy alig több mint kétmilliós keletnémet tartományon.

A párt kis híján olyan eredményt ért el, amellyel önállóan kormányozhatna, mindössze három mandátum választja el ettől. Németország huszadik századi történelme miatt egy szélsőjobboldalinak vagy jobboldali radikálisnak tartott párt ilyen mértékű megerősödése érthetően vált ki erős reakciókat Németországban és Európában.

A szakértő ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy az AfD választóit nem lehet egyszerűen szélsőséges, dühös vagy képzetlen társadalmi csoportként leírni. A párt egyik legfontosabb eredményének azt tartja, hogy mintegy 250 ezer olyan embert tudott mozgósítani Szász-Anhaltban, aki az előző választáson nem szavazott. Különösen erős az AfD a fiatalok között: a 18–24 évesek 43 százaléka támogatta, miközben ebben a korcsoportban mindössze 5 százalék szavazott a CDU-ra. Prőhle szerint

az AfD képes a politikával korábban nem foglalkozó választók elégedetlenségét politikai cselekvéssé alakítani,

miközben a párt szavazótábora középosztályosodik is.

Az AfD előretörésének hátterében Prőhle elsősorban nem a bevándorlást, hanem a német gazdaság és az állam működésével kapcsolatos elégedetlenséget látja. Felidézte: a választói felmérésekben mindössze 16 százalék nevezte az integrációt és a külföldiek kérdését a legfontosabb problémának, miközben a gazdasági helyzet, az infrastruktúra állapota és az ország működőképessége jóval erősebben foglalkoztatja a választókat. Németország évek óta stagnál, a keleti tartományokban pedig különösen gyenge a jövőbe vetett bizalom.

A migráció és a társadalmi integráció problémáját ennek ellenére nem tartja elhanyagolhatónak. Prőhle szerint Németország már a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után szembesült azzal, hogy a társadalmi integráció korántsem olyan sikeres, mint korábban feltételezték. A keleti tartományokban ugyan lényegesen kisebb a bevándorlók aránya, mint Nyugat-Németországban, egy-egy súlyos erőszakos esemény mégis jelentősen befolyásolhatja a társadalmi közhangulatot.

Prőhle Gergely úgy látja, az AfD-n belül egyszerre vannak jelen radikális és mérséklődő tendenciák.

Egyes politikusainak szóhasználata szerinte valóban „kísértetiesen emlékeztet” a Harmadik Birodalom bizonyos szereplőinek retorikájára, miközben mások egyre inkább középre próbálják húzni a pártot annak érdekében, hogy koalícióképesebbé váljon. Az AfD politikáját ezért szerinte differenciáltan kell vizsgálni, így például az Ukrajnának nyújtott fegyverszállítások ellenzését sem lehet minden esetben automatikusan oroszbarátságként értelmezni.

A volt nagykövet szerint éppen ezért az AfD elleni egyik leghatékonyabb eszköz az lehetne, ha hagynák kormányozni. A tartományi kormányzás során ugyanis a pártnak ideológiai üzenetek helyett konkrét közigazgatási és gazdasági problémákat kellene megoldania. Ez szerinte „varázstalaníthatná” az AfD-t: vagy kiderülne, hogy nem képes megfelelően kormányozni, vagy a gyakorlati felelősség a politikai közép felé terelné, ahogyan Prőhle szerint Giorgia Meloni és Marine Le Pen esetében is megfigyelhető volt. Hozzátette ugyanakkor, hogy

az AfD-t nem szabad lebecsülni, mert tudatosan készül a kormányzásra,

és már képzi a használható államigazgatási szakembereit.

Az AfD sikerét a CDU válságával is összefüggésbe hozta. Mint mondta, Friedrich Merz kancellár és koalíciós partnere között folyamatos viták zajlanak a gazdaságpolitikai reformokról, miközben a CDU keleti és nyugati szárnya között is egyre nagyobbak a különbségek. A keleti kereszténydemokrata politikusok közül többen jobbra nyitnának és helyi szinten akár az AfD-vel való együttműködéstől sem zárkóznának el, miközben nyugaton több helyen a Zöldekkel kormányoz együtt a CDU. Prőhle szerint a pártot korábban jellemző egység mára lényegében megszűnt.

Friedrich Merz helyzetét személyes problémák is nehezítik

– vélekedett Prőhle. Szerinte a kancellár nem tud rokonszenves politikai karakterré válni, miközben a szász-anhalti AfD miniszterelnök-jelöltje kommunikációs szempontból kifejezetten erős, és ügyesen fordítja saját javára az ellene intézett támadásokat. Prőhle úgy látja, a személyiség szerepét a modern politikában sem szabad lebecsülni.

A szakértő szerint ugyanakkor nem törvényszerű, hogy az AfD sikere egész Európa egységes jobbra tolódását vagy „fasizálódását” vetítené előre. Sokkal inkább egy sajátos német válságról van szó: gazdasági stagnálásról, politikai tanácstalanságról és olyan társadalmi problémákról, amelyekre a hagyományos pártok egyelőre nem tudnak meggyőző válaszokat adni.

Prőhle szerint Merz számára az egyik legfontosabb kérdés most az, hogy a megkezdett gazdasági és munkaerőpiaci reformok eredményei mikor válnak érzékelhetővé a választók számára. Bár már vannak kisebb pozitív gazdasági jelek, a kormány késlekedése hozzájárulhatott az AfD megerősödéséhez. A versenyfutás lényege szerinte az, hogy a reformok kézzelfogható eredményei előbb jelenjenek meg, mint ahogy az AfD újabb választási sikereket ér el.

A német belpolitikai válság Magyarország és egész Európa számára is komoly jelentőségű

– hangsúlyozta a korábbi nagykövet. Németország politikai stabilitása és gazdasági teljesítménye közvetlenül hat Magyarországra, miközben egy belpolitikailag meggyengült német kancellár nemzetközi érdekérvényesítő képessége is csökken. Prőhle szerint ezért komoly kockázatot jelentene, ha a gazdasági bizonytalanság mellett a politikai instabilitás is tartósan a német mindennapok részévé válna.

+ −