Steven Gerrard: Domi, nagyon köszönöm, hogy csatlakoztál hozzám. Először is gratulálok az új szerződésedhez. Ötéves megállapodás, vagyis hosszú távra tervezel itt. Mit jelent ez számodra?

Szoboszlai Dominik: Köszönöm. Szerettem volna egyértelművé tenni, hogy mit akarok, és mit jelent számomra, hogy itt lehetek. Remélhetőleg el tudunk érni olyan dolgokat, amiket korábban már elértünk, és olyanokat is, amiket én még soha.

Gerrard: Ami a szezon előtti célokat illeti: szoktál magad elé konkrét gól- és gólpasszcélokat kitűzni?

Szoboszlai: Igen, de nem szeretek beszélni róluk.

G: Tehát számokat nem fogsz mondani?

Sz: Nem. [mosolyog]

G: Tavaly kétszámjegyű gólt és gólpasszt is elértél, ami óriási teljesítmény...

Sz: Mindig jobb akarok lenni, mint az előző szezonban. Ezzel tulajdonképpen meg is kaptad a választ: számomra az előző szezon nem volt elég. Még jobb akarok lenni.

G: Hol érzed magad a legjobban? Tavaly játszottál jobb-bekkben, játszottál jobb oldalon 7-esként, vagyis nagyjából Mo helyén, illetve 10-esként és 8-asként is. Beszéltél az új edzővel arról, hogy legyen egy állandóbb szerepköröd?

Sz: Nem, igazából nem. Azt hiszem, egyszer elég világossá tette, hogy nem fogok jobb-bekkben játszani, ami sokat jelentett nekem. De ha szüksége van rám ott, természetesen rendelkezésre állok.

G: Csak ugye az a baj, hogy ennyi különböző poszton is ilyen jól tudsz játszani.

Sz: Az egyetlen poszt, amit tényleg nem szerettem, a 7-es volt [jobbszélső].

G: És melyik a kedvenced? Ha te állíthatnád össze a csapatot, és Szoboszlai Dominikot arra a posztra tehetnéd, ahol a lehető legtöbb veszélyt tudja jelenteni, akkor hol játszana?

Sz: 8-as. Valahol a 8-as és a 10-es között. Egy box-to-box 8-as.

G: Tehát úgy, hogy az ellenfél kapuja felé nézel, érkezel a támadásokhoz, összjátékban veszel részt és lövőhelyzetekbe kerülsz?

Sz: Igen. Visszalépni a labdáért a védőkhöz, hosszú passzokat adni, de közben érkezni is a tizenhatoson belülre, ott lenni az utolsó harmadban, és kicsit távolabbról is kapura lőni. Ezt szeretem igazán.

G: Látod, nekem is ez volt a kedvenc posztom. Játszottam 7-esként [jobbszélső], 2-esként [jobb-bekk], 10-esként is, de azt szerettem a legjobban, amikor be tudtam kapcsolódni a játékba, főleg labdabirtoklásban, és érkezni tudtam.

Sz: Szeretem, amikor magam előtt látom az ellenfél kapuját, vissza tudok lépni a labdáért a védőkhöz, hosszú passzokat adhatok, de közben érkezhetek is a boxon belülre, ott lehetek az utolsó harmadban, és kicsit távolabbról is kapura lőhetek. Ezt szeretem igazán.

G: Szerinted te és én tudtunk volna egy csapatban játszani?

Sz: Szerintem igen, mert akkor én mentem volna 10-esbe.

G: Te mentél volna 10-esbe?

Sz: Igen [nevet]. Vagy te mentél volna 2-esbe [jobb-bekkbe].

G: Mire van szükséged egy csapatban ahhoz, hogy még jobb legyél? Nekem például Xabi Alonso, Mascherano vagy Didi Hamann adott akkora biztonságot mögöttem, hogy előremehettem támadni, többet érkezhettem a tizenhatoson belülre, így több lövésem és több gólpasszom lehetett. Egyértelmű, hogy te is fejlődni akarsz ezeken a területeken. Neked mire van szükséged, és ki tudja ezt megadni ebben a keretben?

Sz: Szerintem nagyon sok minőségi játékosunk van. Nagyon szeretek Maccával játszani. Amikor a második szezonunkban megnyertük a bajnokságot, akkor Macca, Ryan és én játszottunk együtt. Ryan alapvetően nem 6-os. Akkor sem volt az, amikor idejött. Nálunk lett azzá.

Macca 6-osként és 8-asként is tud játszani, én 8-as és 10-es vagyok, Flo pedig 10-esként érkezett hozzánk, de befelé húzó szélsőként is tud játszani.

Amikor például az Arsenal ellen játszottunk, ő volt a 9-es, én a 10-es, vagy én voltam a 9-es, ő pedig a 10-es. Tulajdonképpen két 10-essel játszottunk.

Nagyon szeretek olyan játékosokkal együtt futballozni, akik értik a játékot, értik, mikor változnak a pozíciók, és tudnak alkalmazkodni egymáshoz. Szeretem ezt a passzjátékot, a tiki-takát: odacsalogatjuk őket, aztán bumm, indulunk. Én ezt szeretem.

G: Úgy érzem, ez az edző már a csapat rutinosabb, meghatározóbb játékosai közé emelt téged. Már tavaly is úgy éreztem, hogy ez következik. Most már úgy tekintesz magadra, mint ennek a keretnek az egyik fő játékosára, ami a vezető szerepet és a felelősséget illeti? Főleg úgy, hogy több rutinos játékos is távozott, például Andy Robertson vagy Mo Szalah. Úgy érzed, nagyobb szereped lett?

Sz: Szerintem igen. Őszintén szólva ez a leghosszabb időszak, amit egy futballklubnál eltöltöttem. Korábban sehol sem voltam ennyi ideig. Ez már a negyedik szezonom, és minden egyes nap igyekszem a legjobbamat adni, minden mérkőzésen és minden edzésen.

Talán néha nem beszélek annyit az öltözőben. Erre vannak más típusú játékosaink, például Virgil, Joey vagy Ali.

G: Te inkább a tetteiddel akarsz vezetni? Az edzéseken és a pályán?

Sz: Igen, igen. De beszélni is tudok. Néha természetesen egymás között is beszélünk. Szerintem mindkettőre szükség van, de én inkább a pályán szeretek beszélni azzal, ahogyan játszom és amit csinálok.

G: Beszéljünk akkor az edzőről. Végigcsináltatok egy teljes felkészülést. Milyen benyomást tett rád az új edző? Milyen vele dolgozni?

Sz: Kedvelem. Nagyon kedvelem. Tudtam róla, hogy nagyon direkt futballt játszat, intenzív stílusban, és én ezt nagyon szeretem. Szerintem ez a legfontosabb.

G: Szerinted ez lesz a legnagyobb különbség az előző szezonhoz képest? Több intenzitás, több energia, valamivel direktebb és vertikálisabb passzjáték?

Sz: Igen, szerintem ennek kell megváltoznia. Pont ez hiányzott belőlünk az előző szezonban. Ha vissza tudjuk hozni ezt az intenzitást, és azt, hogy jobban akarjuk, mint az ellenfelek, akkor a minőségünk megvan hozzá. És ha ez a kettő együtt van, senki sem tud megállítani minket.

G: Volt bármi az edzővel vagy a stábjával kapcsolatban, ami meglepett?

Sz: Beszéltem Milossal. Ő már dolgozott vele Bournemouthban, úgyhogy nagyjából erre számítottam. Azt mondta, hogy megyünk, futunk, és ha kell, egy az egyben vállaljuk a párharcokat. Én pedig ezt szeretem.

Én is ezt akarom. Nem szabad félnünk senkitől.

G: Szerintem ez nagyon illik a játékstílusodhoz.

Sz: Igen. És Liverpoolként nem nekünk kellene azzal foglalkoznunk, hogy mit csinál a többi csapat. Inkább nekik kellene azon gondolkodniuk, hogy mi mit csinálunk.

Tegyük tökéletessé azt, amiben mi vagyunk jók, aztán majd meglátjuk. Gondolkodjanak csak ők azon, hogy vajon mit fognak csinálni. Mert most jön a Liverpool.

G: Izgalmasan hangzik. Rendben, jöjjenek a villámkérdések! Rövid válaszokat kérek. A csapattársaidról lesz szó. Ki teljesít a legjobban, a legkiegyensúlyozottabban az edzéseken?

Sz: Macca. Mac Allister.

G: Kitől a legnehezebb elvenni a labdát a Liverpool játékosai közül? Ki védi a legjobban a labdát?

Sz: Ryan Gravenberchtől a legnehezebb elvenni.

G: Lehetetlen elvenni tőle a labdát a labdaátvételei és a fordulásai miatt...

Sz: Egyszerűen olyan, mint egy polip. ????

G: Kivel találkoznál a legkevésbé szívesen egy az egyben?

Sz: Mindegy. Bárkivel kiállok egy az egy ellen. Ha hiszel magadban, mindenki ugyanazt a levegőt lélegzi.

G: Még Big Virggel is?

Sz: Igen.

G: Egy az egyben?

Sz: Igen.

G: Ebben azért nem vagyok biztos, hogy jól sülne el...

Sz: Ő biztos lenne benne... [nevetnek]

G: Nagyon köszönöm az interjút.

Sz: Én köszönöm.

+ −