Elindítjuk a várólista-csökkentési programot, ahogyan Magyar Péter miniszterelnök úr bejelentette a szolnoki országjárása során.
A cél nem egyszerűen az, hogy több műtét történjen, hanem hogy a rendelkezésre álló műtéti kapacitásokat jobban használjuk ki, az egészségügyi dolgozókat közvetlenül érdekeltté tegyük ebben, és közben a minőség is mérhetően javuljon.
Elsősorban a normál műszak utáni délutáni időszakban, illetve ahol erre van szakmai és dolgozói kapacitás, hétvégén szeretnénk további műtéteket végezni.
Ehhez pozitív finanszírozási ösztönzőt vezetünk be. Ennek jelentős részét azok az ellátó csapatok, orvosok, szakdolgozók és osztályokon dolgozó kollégák kapják majd, akik a többletteljesítményt ténylegesen lehetővé teszik.
De nem pusztán a műtétek számát akarjuk finanszírozni.
Az értékalapú egészségügy felé szeretnénk elmozdulni: az ösztönzők egy részét szakmai minőségi mutatókhoz, a betegek által jelzett eredményekhez (PROMs), valamint a betegélményhez és betegelégedettséghez (PREMs) is kötjük. Vagyis nem az a kérdés csak, hogy hány beteget operáltunk meg, hanem az is, hogy milyen eredménnyel.
Ez a szemlélet a fejlett egészségügyi rendszerekben alkalmazott úgynevezett „best practice tariff” logikájához áll közel: a finanszírozás ösztönzi a bizonyítottan jó szakmai gyakorlatot, az eredményességet és a hatékony betegutakat.
A Semmelweis Egyetemen és a Pécsi Tudományegyetemen is további kapacitások kiépítésén dolgoznak már. A programhoz olyan külföldi szakemberek is csatlakoznak, akik korszerű, gyorsított rehabilitációs – ERAS – protokollokkal dolgoznak. Ezek egyik célja, hogy ahol szakmailag lehetséges, csökkenjen a kórházi tartózkodás ideje, a betegek gyorsabban épüljenek fel, az osztályok pedig hamarabb tudják fogadni a következő műtétre váró beteget.
Mérni fogjuk a műtők kihasználtságát, a tényleges műtéti időt, a műtétek közötti betegcsere idejét és a teljes folyamat hatékonyságát is. Egy műtő rendkívül drága infrastruktúra: ha üresen áll, az elvesztegetett kapacitást jelent.
Ezért nem egyetlen országos sablont akarunk ráhúzni minden intézményre. Minden kórháznál külön problématérképet készítünk, és az adott intézmény szűk keresztmetszeteire keresünk megoldást. A cél az, hogy a biztonság és a minőség megtartása mellett hétről hétre, hónapról hónapra emelkedhessen az elvégzett műtétek száma.
Közben tisztítjuk a várólistákat is, hogy pontosan lássuk, kik azok a betegek, akik ténylegesen műtétre várnak.
Felülvizsgálat alatt van a 2025 áprilisában bevezetett ortopédiai várólista-protokoll is. A 35 feletti BMI-hez kapcsolódó automatikus ideiglenes korlátozás helyett az egyéni betegkockázaton, a szakmai mérlegelésen és a kezelőcsapat döntésén alapuló megközelítést fogunk alkalmazni. (Relatív szakmai indikáció-kontraindikáció.)
És van még egy fontos célunk: a betegek egyre több, érthető és összehasonlítható információt kapjanak az egyes intézmények teljesítményéről, minőségéről és eredményeiről. Így valódi információk alapján tudjanak dönteni arról, hogy melyik kórházat választják.
A szakma részéről nagy az elkötelezettség. Most az a feladat, hogy a pluszforrást, a szakmai tudást, a megfelelő ösztönzőket és a rendelkezésre álló kapacitásokat úgy kapcsoljuk össze, hogy annak eredményét a betegek minél hamarabb érezzék.
