Svájc néhány nappal ezelőtt nemet mondott a vagyonadóra, éspedig nem épp csak hogy, hanem meggyőző, 78 százalékos többséggel. Őszintén szólva alaposan meglepett a döntés, nagyon féltem attól, hogy a nyugati világ többi részéhez hasonlóan Svájcot is megfertőzte a trendi antikapitalista “Tax the Rich” őrület, amelynek keretében az amúgy is mindig penetráns Billie Eilish néhány hete egy rendezvényen Mark Zuckerberg és George Lucas szemébe mondta: “Ha milliárdos vagy, miért vagy milliárdos? Nem akarok gyűlölködni, de adjátok oda a pénzeteket, törpék!”
A szocializmus iránt egyre fogékonyabb generációk messzemenő szimpátiájára számító, médiahatékony kijelentéseket természetesen önnön morális felsőbbrendűségük tudatában teszik meg eme válogatott celebek, legutóbb talán Greta Thunberg könnyes szemű “how dare you?” beszéde (“üres szavaitokkal elloptátok az álmaimat és a gyerekkoromat”) keltett hasonló feltűnést. Thomas Piketty még egy “globális vagyonadó” bevezetését is javasolta.
(...)
A svájci adóhatóság szerint 2500 adófizető rendelkezik 50 millió frank feletti vagyonnal, a főként ingatlanokat célzó kezdeményezés plusz 4 milliárd frankot hozott volna a konyhára. Ha nem számítjuk bele azt a hosszú távú kárt, ami a vagyonosok elköltözésével, befektetéseik migrálásával, a befizetett adók csökkenésével, munkahelyek megszűnésével – valamint az osztályharc fenntartásával jár.
Ez ugyanis a legfőbb gond az ilyen jellegű követelésekkel: fenntartja és legitimálja azt az elképzelést, hogy jogunk van igényt támasztani más emberek pénzére. Holott nincs. Az a pénz nem a miénk. Nem a mi számításaink, terveink, kreativitásunk, kemény munkánk, kockázatvállalásunk, nem a mi befektetői ügyességünk hozta létre azt a vagyont, és nem a náluk kevésbé szerencsés emberek anyagi helyzete, igénye – és pláne nem a CO2-kibocsátás mértéke – határozza meg azt, hogy tiszteletben tartjuk-e civilizációnk alapkövét, a magántulajdonhoz való jogot.
Nem létezhet olyan társadalmi cél vagy “közérdek”, hogy a produktív emberek szolgálják azokat, akik nem azok (itt jegyzem meg, hogy amúgy sem másokért kéne élni). Nem másoktól vették el a pénzt, ellenben ők képesek mások vagyonszerzését elősegíteni. Ha akarnak adományozni, az szép és jó, de – ha amúgy jogszerűen adóztak – nem tartoznak nekünk semmivel. A cégek akkor teszik velünk a legjobbat, ha a profitot akarják maximalizálni: ezzel munkahelyeket teremtenek, befektetnek, kutatnak-fejlesztenek. Nincs elvárható “társadalmi felelősségük”, csak ha önként emellett döntenek.
(...)
Ez a gond a Tisza Párt által követelt vagyonadóval is, amely “a társadalmi igazságosság és szolidaritás” jegyében 1%-kal megadóztatná az 5 milliárd forint feletti vagyonokat (Seres László szemlézett publicisztikája 2025 decemberében született, akkor még 5 milliárdos küszöbről volt szó – a szerk.). Ez számítások szerint olyan 1000-1500 embert érinthet ma Magyarországon – a szándékolatlan következmények azonban jóval többeket.
“Sokan érzik úgy, hogy miközben a többség hónapról hónapra él, néhány tucat kiváltságos milliárdos az állam pénzéből és politikai kapcsolatokból építette fel a birodalmát” – írják Magyar Péterék, simán összemosva a NER-oligarchákat más gazdagokkal, holott pl. a Blochamps Capital tulajdonosa szerint 5 milliárd körüli vagyonok “a magyar viszonyok között (…) sok iparágban piaci alapon, organikusan is elérhetőek, sőt a 4 és 10 milliárd közötti állomány nagy része organikus vállalkozói vagyon.”
Akkor? Mi a cél? Bemosni egyet a NER-oligarcháknak, vagy olcsó komcsi populizmust előadni a választások előtt, legitimálva az államosított lopást és az amúgy is borzasztó mértékű társadalmi irigységet, csatlakozva Botka László, Billie Eilish és Rákosi Mátyás ismét divatos “fizessenek a gazdagok” ideológiájához?
