Elvi és módszertani tévedés egy olyan kényes, emberi sorsokat érintő kérdést, mint a diktatúra állambiztonsági szervezete által beszervezettek listájának a nyilvánosságra hozatala a hitelességet szimbolikus dátumokhoz kötni, így a hitelességet veszélyeztetve közvetlen politikai célokra felhasználni.
Az a hamis politikai koncepció, amely a jelenlegi kormányváltást valamiféle megkésett, „igazi” rendszerváltásként” próbálja eladni óhatatlanul kapkodáshoz, szakmai hibákhoz és ártatlan emberek megalázásához vezethet az idő sürgetése miatt.
Hiányzott a tisztelet az áldozatok és a történelem iránt.
Ezzel összefüggésben a közösségi terekben feljelentgetési és megbélyegzési hullám söpört végig, amelyben a felületes szemlélő számára pillanatok alatt összemosódnak a beszervezett besúgók, a megzsarolt áldozatok és a valójában megfigyelt célszemélyek.
Ez a jelenség nem a semmiből támadt: szerves következménye annak a megalázó és tiszteletlen politikai stílusnak, amelyet a jelenlegi hatalom hónapok óta közvetít a társadalom felé. Ha a közélet legfelső szintjén az válik normává, hogy a politikai riválisokat válogatás nélkül börtöntölteléknek és gazembernek bélyegzik, ha a cél az ellenfél teljes erkölcsi megsemmisítése,
akkor az emberek ugyanezt a brutális mintát fogják követni a múlt feldolgozásában is.
A valós szembenézés és a társadalmi gyógyulás elengedhetetlen, de ehhez felelős politikai kultúra és mély empátia kellene – a jelenlegi hisztériakeltés és digitális lincshangulat azonban éppen ennek az esélyét rontja le.
➡️ Többek közt erről is beszéltem a Csörte című műsorban. A teljes adás az alábbi linken érhető el: 👉 https://youtu.be/Evktbk4swHo 👈