„Nem szavazta meg, de itt ült és asszisztált hozzá” – vágta alig egy hete Apáti István fejéhez Bujdosó Andrea tiszás frakcióvezető, és Magyar Péter sem akart lemaradni mögötte. Az elképesztő ügynökaktabotrány után a miniszterelnök azzal hárította a kormány felelősségét, hogy az ellenzék jelentős része is megszavazta a határidőt előbb október 22-re, majd tizenhárom nappal későbbre, november 4-re kitoló jogszabályt.
(...)
A történelmi pillanatot ugyanis Magyar Péter magának akarta, a történelmi felelősséget viszont már bőkezűen osztaná szét.
Ezt hívják felelősséghárításnak, ami jobb helyeken oltári nagy pofátlanság. Igen, jobb helyeken. Itt azonban tapsol és bólogat a tömeg, amely nem az ország építését várja, hanem a bilincset, a bilincset, a rácsot és a rácsot. Már nem az a lényeg, miért visznek el valakit, hanem hogy kije volt a delikvens a NER-nek vagy Orbán Viktornak. Valóban, tettek ezért ők is, és még csak sajnálatra sem hiszem, hogy kötelezni kellene bárkit.
Azonban mennyivel tisztább, mennyivel hitelesebb lenne az elszámoltatás, ha a mások tetteiért követelt felelősségvállalással párhuzamosan megjelenne a felelősségvállalás a saját tetteinkért is. Nem az abszolút filmszínházban, hanem a valóságban.
(...)