(...)
Egy olyan európai ország, amely képes több vasat is a tűzben tartani – kedvező energiaügyleteket kötni Oroszországgal, infrastrukturális hitelkereteket szerezni Kínától, jelentős német működőtőkét (FDI) vonzani, miközben támogatja a régióban a Trump-barát kezdeményezéseket (mint például a bejelentett „függőleges gázfolyosót”), és politikai, valamint biztonsági együttműködést folytat Washingtonnal –, számos ütőkártyával rendelkezik.
Ám ha az új rezsimet a belgrádi liberális elit – az úgynevezett „2-es kör”, ami a helyi belvárosi villamos útvonalára utal – irányítja, és az megszakítja kapcsolatait Oroszországgal és Trumppal (valószínűleg Trumpot ítélnék el először), lemond a Kínával tervezett infrastrukturális együttműködésről, és bocsánatkérő körútra indul a régióban, akkor az EU térképén tátongó „fehér folt” úgy is eltűnik, hogy Brüsszelnek nem kellene jelentős engedményeket tennie.
Ebben az esetben a „szerb világ” eszméje a múlté lenne, a szomszédos országokban élő szerbek pedig magukra maradnának;
sőt, ironikus módon – ahelyett, hogy előmozdítaná az uniós csatlakozási tárgyalásokat – ez ahhoz vezethetne, hogy Szerbia gyorsan kikerüljön Brüsszel látóköréből. Mindezt azon az elven alapulva, hogy „a nyikorgó kerék kapja a kenést” – Szerbia pedig végre abbahagyná a nyikorgást.
Még ha minden tökéletesen is alakul, előfordulhat, hogy Szerbia jutalma nem a teljes jogú uniós tagság lesz, hanem annak egy „könnyített” változata – egy olyan koncepció, amelyet az utóbbi időben több vezető uniós tagállam is szorgalmazott. Az ötlet abból a határozott uniós törekvésből nőtt ki, hogy megkerüljék Magyarország Ukrajnával kapcsolatos vétóját; a helyzet súlya miatt most számos javaslat született az uniós szerződések egyik kulcsfontosságú elemének – a tagállamokat megillető vétójognak – a reformjára, különösen ami az új tagállamok felvételéről szóló döntéseket illeti. Ám ha úgy vesznek fel egy új tagállamot, hogy ahhoz nincs meg a meglévő tagok egyhangú támogatása, az egyben azt is jelenti, hogy az új tag nem rendelkezik teljes körű jogokkal – különösen nem vétójoggal.
Azok a közép-európai országok – például Ausztria, Csehország és Szlovákia –, amelyek érdekeltek a délkelet-európai államok uniós csatlakozásában, általában támogatják ezt a változtatást, mivel így gyorsabban bővülhet az unió, még ha az új tagok nem is válnak azonnal teljes jogú tagállamokká.
Egy ennél sokkal jelentősebb, Franciaország és Németország által jegyzett javaslat látott napvilágot a júniusi, montenegrói Tivatban tartott EU–Balkán csúcstalálkozón. E koncepció értelmében
a tagjelölt országoknak nem kellene éveken – vagy akár évtizedeken – át tartó csatlakozási folyamaton átesniük, mielőtt élvezhetnék a tagság előnyeit;
ehelyett ezek az előnyök (források, teljes körű hozzáférés az uniós piachoz, szabad mozgás) fokozatosan, már a csatlakozási folyamat során elérhetővé válnának. Magyarország korábbi álláspontját szem előtt tartva a javaslat azt is tartalmazza, hogy a tagállamoknak kevesebb lehetőségük legyen a tagjelöltek előrehaladásának blokkolására: bár a tárgyalások megnyitása és lezárása továbbra is egyhangú döntést igényelne, a folyamat megindulását követően egyetlen, Ukrajnával (vagy Macedóniával, Montenegróval, Moldovával, illetve Albániával) szemben kifogást támasztó ország már nem tudná egyedül megakadályozni az előrehaladást – a folyamat ehelyett minősített többségi szavazással folytatódhatna.
(...)