Új világrend születik? És Európa hol van, amikor a világ jövőjéről tárgyalnak?
Világrend, befolyási övezetek, energia és természeti kincsek, kereskedelem, gazdasági kapcsolatok, háború és béke. Van mire figyelnünk a következő napokban!
November 10–11-én Abu-Dzabiban újabb béketárgyalások kezdődnek az Egyesült Államok, Oroszország és Ukrajna részvételével. A hírek arról szólnak, hogy a brüsszeli intézményi bürokraták jelen lesznek, de egyelőre nem kaptak helyet a háromoldalú fő tárgyalóasztalnál.
Ez bizony komoly diplomáciai arculcsapás Európának!
Különösen annak fényében, hogy az EU Ukrajna egyik legnagyobb pénzügyi és katonai támogatója, a háború lezárásának következményei pedig alapvetően meghatározzák kontinensünk biztonságát.
Miközben Brüsszelben lassan egy éve azon vitatkoznak, hogy egyáltalán beszéljenek-e Oroszországgal, és ha igen, ki képviselje Európát, a világpolitika vonata gőzerővel halad tovább!
Májusban néhány nap különbséggel Hszi Csin-ping Pekingben fogadta Donald Trumpot és Vlagyimir Putyint. Most pedig már arról folynak egyeztetések, hogy a három vezető novemberben közösen is tárgyalóasztalhoz ülhet Kínában.
Lehet mondani, hogy ez csupán diplomáciai kirakat. De valóban az?
Vagy egy olyan tárgyalássorozat újabb állomásait látjuk, amelyben a nagyhatalmak a következő évtizedek világrendjének alapjait rakják le?
Mert miről is tárgyalhatnak valójában?
Befolyási övezetekről: Ukrajna és Európa biztonsági rendjéről, Tajvanról, a Közel-Keletről és a nagyhatalmi érdekek kölcsönös elismeréséről.
Háborúról és békéről: fegyverszünetekről, területi kérdésekről, biztonsági garanciákról és a nukleáris fegyverkezés korlátozásáról.
Energiáról és természeti kincsekről: az olaj- és gázellátásról, a kritikus nyersanyagokról, a ritkaföldfémekről és a stratégiai szállítási útvonalakról.
Gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokról: vámokról, szankciókról, technológiai versenyről, beruházásokról és a globális ellátási láncok jövőjéről.
Ezek nem egyszerű diplomáciai kérdések. Ezek határozhatják meg, hogy a következő évtizedekben ki rendelkezik az erőforrásokkal, ki alakítja a gazdasági szabályokat, és kinek lesz valódi beleszólása a világpolitikai döntésekbe.
Újra az Egyesült Államok és Kína lehet a világrend két meghatározó alakítója, miközben Oroszországot harmadik szereplőként emelik be a nagyhatalmi egyeztetésekbe. Éppen azt az Oroszországot, amellyel az EU még a közvetlen párbeszéd feltételeiről sem tudott megállapodni!
És itt érkezünk el Magyarországhoz.
Mert számunkra ennek különösen súlyos következményei lehetnek.
Mi történik egy országgal, ha feladja a szuverén külpolitikáját, felégeti globális kapcsolatrendszerét, és saját nemzeti érdekeinek képviseletét a brüsszeli bürokráciára bízza?
Akkor már nemcsak az a kérdés, hogy a magyar kormány mit akar, hanem az is, hogy Brüsszel képes-e egyáltalán érvényesíteni az európai érdekeket a nagyhatalmi tárgyalásokon.
Ha pedig Európa nincs ott a döntések meghozatalánál, Magyarország mozgástere is tovább szűkülhet.
Marad az igazodás, a kiszolgálás, a nagyhatalmi érdekekhez való alkalmazkodás. A saját külpolitikai mozgástér helyett mások döntéseinek végrehajtása. Ez a szuverenitás elvesztésének, a gyarmati kiszolgáltatottságnak a veszélye!
A diplomáciában van egy régi, kegyetlen mondás:
Ha nem ülsz ott az asztalnál, könnyen az étlapon találhatod magad!
A következő napokban ezért nemcsak azt kell figyelnünk, hogy miről tárgyal Trump, Putyin és Hszi Csin-ping, hanem azt is, hogy Európa képes-e saját érdekeit képviselni.
Mert a világ nem fog arra várni, hogy Brüsszel végre eldöntse, kivel hajlandó szóba állni.
A világrend átalakulása nem vár senkire. És aki lemarad a döntésekről, annak könnyen mások írják meg a jövőjét.