Egyetértek Mérő Verával, Munk Veroikával és az összes nővel (és férfival), aki felháborodik azon, hogy a miniszterelnök, ahelyett, hogy kivágatta volna azt a részt a vidóból, ahol szexnaptárak lepik el a parlament karbantartói munkahelyének falait, inkább benttartotta a saját ízléstelen poénkodásával együtt.
Otthon azt tesz ki mindenki a falra, amit akar, és úgy elégíti ki magát ezekre a képekre, ahogy jólesik, de a nyilvános térben nem mutogathatunk szexképeket (már a reklámok női - és esetenként férfi - ábrázolása is megengedhetetlen), mert ez tárgyiasítás, és ezzel a XXI. században legalább egy európai miniszterelnöknek tisztában kellene lennie.
(...)
A bunkóság bunkóság, ami akkor is virágzik, ha nem akarjuk, de miért kell ezt egy miniszterelnöknek még támogatnia is, azt egyszerűen nem bírom felfogni. De megvan a foganatja, mert százával kapom a kommentet elborult férfiaktól, akik egy centit sem akarnak engdeni az álláspontjukból. Nem akarnak meghallani semmit. Mintha egy kis megértéssel a férfiasságukat is elveszítenék. Pedig miből állna csak egyszer meghallgatni azokat, akik szerint ezek a szimbolikus dolgok igen is hatással vannak az életünk egyéb területeire. Miből állna egy percre elhallgatni és figyelni?
Miért nem lehetett kivágni azt a pár másodpercet? Mi lett volna, ha nem támogatták volna állami szinten a tárgyiasítást? Simán el lehetett volna kerülni. Miért volt erre szükség? Azt akarták, hogy botrány legyen, hogy addig se beszéljünk valami fobtosabbról?
Azt már el se merem képzelni, hogy a magyar konzervatív, jobboldali, keresztény nyilvánosság vezető személyiségei ténylegesen itt tartanak. (A baloldaliakra is vonatkozik mindez, csak most szerencséjükre ők nem voltak érintettek.) A parlamentben is ilyesmin szoktak vicceldőni, megjegyzéseket tesznek kolléganőik testére meg a többi szokásos ocsmányság?
Nem csodálom, ha az Isztambuli egyezmén ratifikálására is várni kell, ha egyszer itt tartanak az ország vezetői.
Ha már egyszer van társadalmi kapcsolatokért felelős miniszter, akkor talán lehetne az ő felelőssége, hogy szóljon a főnökének: nem segíti elő a nők társadalmi kapcsolatainak javulását, ha a kétharmados kormány feje meztelen nők képei előtt viccelődik.
Mennyiben különbözik ez Pócs János humorától, kérdem én.