Egyik besúgóm bocsánatkérő levele (a többi nem kért bocsánatot)
Kedves Zsuzsa!
Régóta érik ez a levél és a dolog jellegéből adódóan jobban szerettem volna személyesen elmondani Neked. Ennek azonban az az akadálya, hogy nem Magyarországon élek, és csak nagyon ritkán tartózkodom otthon, akkor is minimális időre. Ezért maradt a levélírás ennek az elvarratlan szálnak a rendezésére. Az 1980-as években, amikor személyes kapcsolatban voltunk, a Belügyminisztérium beszervezett embere voltam. Ennek morális helytelensége akkor is világos volt számomra, és „feladatom” sosem végeztem jó lelkiismerettel. Sajnos ez a lényegen nem sokat változtat, amiért senkit sem okolhatok, csak saját magamat, mert az ember mindig mondhat nemet, ha elég erős annak következményeit viselni. Én sajnos nem voltam erős, és életem egy kiszolgáltatott szakaszában, a katonaság alatt, a pressziónak nem tudva ellenállni, bekerültem az akkori ördögi gépezetbe. Az már a sors iróniája, hogy részben a saját apám feljelentése ágyazta meg a helyzetet. De távol álljon tőlem, hogy bárkit akarjak hibáztatni, mert mint említettem, mindig lehetett nemet mondani. Sajnos ez az erő nem volt meg bennem, így én is „szem lettem a láncban”.
Bocsánatodat szeretném kérni, hogy annak idején jelentettem Rólad! Tiszta szívemből bánom, de sajnos nem tudom visszacsinálni, ezzel a tudattal élem napjaimat.
A múlt előbb vagy utóbb mindig utolér minket, és egy napon szembe kell néznünk vele. Embere válogatja, ki hogyan teszi. Vannak, akik egy „elegáns” megoldással azt mondják, hogy ők 1990-ben lezárták a múltat, és nem foglalkoznak vele. Én ezen nem tudok így túllépni. Noha csak egy születésnapi házibulidról írtam jelentést, de az is eggyel több volt, mint kellett volna Veled kapcsolatban. Nem szeretném a dolgokat a szőnyeg alá söpörni, bár nem vagyok közszereplő sem. Néhány éve elkezdtem megírni a történetem. Először csak a Dialógusról írott anyagaimhoz jutottam hozzá, és akkori jelentéseimhez kommentárt fűztem. Hamar rá kellett jönnöm, hogy ez így nem volt kerek, és az írás egyre bővült. Végül egy komplett életrajz lett belőle, de a fő rész az 1983-87 közötti időszak. Minden fellelhető jelentésemhez kommentárt fűzök. Még tart az írás, lassan a 600-ik oldalnál járok. Úgy tervezem, hogy év végére elkészülök vele. Mivel semmiféle öncenzúrát nem alkalmazok, ezért nem is kiadásra szánom. Nem szeretnék ismét embereket kellemetlen helyzetbe hozni olyan dolgok kiteregetésével, melyek ma is kínosak lehetnek. Ha elkészültem, levéltári letétbe helyezem, majd az utókor történészei dolgozhatnak belőle.
Ugyanakkor sajnálattal tapasztaltam, hogy a levéltárban hozzáférhető anyagom nem teljes, egy sor korábbi jelentésem „kiemelték”. Hiányoznak a Demszkyről, Orbánról és Bereczkiről írott anyagaim.
Érdekes módon mindannyian „tűz” közeli emberek, akiknek volt vagy van annyi érdekérvényesítő képessége, hogy ezt megtehették. Csak remélni tudom, hogy ezek az anyagok is megvannak valahol, egy még titkosabb levéltárban, és egy nap hozzáférhetők lesznek. Na de nem terhellek ilyen részletekkel. Sajnálom, hogy mondandómat nem személyesen közlöm, és remélem, hogy meg tudsz bocsátani. Mélységesen bánom akkori cselekedeteimet és azt, hogy ezzel embereknek kárt okoztam. Kérlek Zsuzsa, bocsáss meg nekem.
Nevét nem írom ide, nincs benne a nyitott aktákban