🍊 LEZSÁK LEHET, HOGY NEM VOLT ÜGYNÖK, CSAK...
1987-ben még csak egy egyszerű, később legendássá vált sátor állt Lakitelken, a magyar rendszerváltás egyik fontos helyszínén.
A lakitelki sátor idején még gyerek voltam, de tudom, hogy akkor sokakat remény töltött el, hogy végre a népi írók és gondolkodók nyomán elindul valami mozgolódás, valami új, valami jobb. Talán véget érhet a rezsim, és egy szabadabb, tisztább, igazságosabb ország épülhet...
Az akkori Lakiteleknek kétségtelenül fontos szerepe volt az MDF megszületésével ebben a történelmi folyamatban, és én erre az egykori sátorra tisztelettel gondolok...
És most, a lakitelki találkozó negyvenedik évfordulójához közeledve, a főszervezők egyikének, a közben nagy fideszessé és lelkes DPK-taggá váló Lezsák Sándornak a neve tévesen bukkant fel az állambiztonsági nyilvántartásban.
Ezért a miniszterelnöktől kezdve a történeti levéltár vezetőjén át sorra bocsánatot kértek tőle.
Csak az nem hibázik, aki nem dolgozik.
Számomra nem is az a kérdés, hogy ügynök volt-e Lezsák Sándor, hanem például az, hogy miként lehetett 1987-ben az állampárt engedélyével vagy tudta nélkül egy ilyen sátrat összehozni?
Egyébként azt gondolom, hogy ha Lezsák Sándornak lett is volna ügynökmúltja, akkor sem tudott volna annál nagyobb kárt okozni az országnak, mint azzal, hogy aktív szerepet vállalt egy nemzeti színbe csavart pártállam építésében, és hogy ma még nem átlátható módon, az adófizetők pénzének tízmilliárdjaiból a régi, puritán sátor helyén, helyett egy giccses és fenntarthatatlan megakomplexumot épített...
A legszomorúbb ebben az egészben, hogy annak a sátornak a szellemiségét az ő segédletével éppen Orbán és bűnszervezete számolta fel. Helyette - ahogy Lezsák Sándor példája is mutatja - a megalkuvást, a lojalitást, a pénz és a hatalom szeretetét választották.
A lakitelki sátor is jó példája annak, hogy miként siklott ki ez az ország...