Ha a szavaknak meg akarjuk őrizni a jelentését és súlyát, akkor ne nevezzük választási forradalomnak azt, ami 2026-ban történt - mondja ma megjelent cikkében Kováts Eszter. S amellett is érvel, hogy "a fogalmakról való vita nem pusztán értelmiségi szórakozás. Amikor fogalmakról vitázunk, valójában a dolgok lényegéről vitázunk."
Már sokszor elmondtam és megírtam, hogy mit gondolok: az Orbán-korszak NEM volt diktatúra vagy autokrácia, 2026-ban NEM történt sem forradalom, sem rendszerváltás. Ugyanakkor nem zavar, ha mások - akár racionális politikai célok miatt, akár őszinte meggyőződésből - ezeket használják, mert az idő majd úgyis kirostálja azt, aminek a szavatossága hamar lejár.
Hogy milyennek tartom az Orbán-korszakot, azt Zárug kollégával elég részletesen megírtuk a könyvünkben. Hogy ez hogyan viszonyul a demokrácia-diktatúra vitához, az alapvetően attól függ, miben látjuk a demokrácia lényegét. Vannak, akiknek már önmagában az elég a demokrácia elhagyásához, ha olyanok kezében van a kormányzás, akiket nem szeretnek, és akik olyan döntéseket hoznak, amelyekkel nem értenek egyet. Szerintem viszont lehet olyan demokrácia, amelyet rossz emberek és rosszul kormányoznak - mindaddig, amíg a demokratikus úton megvalósuló változás lehetősége reálisan fennáll. Mások a demokratikus körülmények között kialakuló túlhatalomban látják a határátlépést, ami megjelenhet bármit megváltoztatni képes alkotmányozó többségben és/vagy több cikluson át tartó domináns hatalmi pozícióban. Szerintem viszont ettől a rendszer még demokrácia marad - mindaddig, amíg a demokratikus úton megvalósuló változás lehetősége reálisan fennáll.
Pontosan ez történt 2026-ban Magyarországon. Közel 3,4 millió ember úgy döntött, hogy demokratikus úton leváltja a korábban négy választáson is kétharmadot szerzett pártot, és másoknak ad bizalmat. A választás jelentős, fontos fordulópont volt az 1990 utáni magyar történelemben - biztos vagyok abban, hogy ezt a későbbi történetírás is így fogja látni. Ha valaki szereti a nagy szavakat, persze beszélhet fülkeforradalomról vagy választási forradalomról is, de valójában semmi olyan nem történt, sem 2010-ben, sem 2026-ban, ami komolyan indokolná, hogy így nevezzük.
"Forradalom az, ahol nem az adott törvények szerint zajlanak a dolgok menetrendszerűen, hanem valaki feláll, hogy na itt most a nép nevében a legitimitás valami új forrása születik" - mondja Tóka Gábor. Valaki persze most is felállt, valóban, pontosabban kiállt a hatalmi pártból, és két éves elképesztő politikai munkával elérte, hogy a törvényesen megtartott demokratikus választásokon messze több szavazata legyen, mint korábbi pártjának. Kormány- és - most már látszik - rezsimváltás történt és ezzel az 1990-ben az egypártrendszerű kommunista diktatúra után létrehozott politikai rendszerben egy új fejezet kezdődött.
S ahogy eddig is mindig, akiknek ez nem tetszik, már most is önkényről és a demokrácia végéről beszélnek.