Európa alvajáróként halad a transzformatív mesterséges intelligencia korszakába. A legjobb esetben évente több tízmilliárd (hosszú távon talán több százmilliárd) dollárt fog fizetni a külföldi élvonalbeli modellek használatáért, a legrosszabb esetben pedig egyáltalán nem fog hozzáférni ezekhez. Radikális irányváltás nélkül Európa nemcsak a termelékenységnövekedésről és az innovációról marad le, hanem munkahelyeket, adóbevételeket és fogyasztást is veszít, ami tartós gazdasági hanyatláshoz, végül pedig ahhoz vezet, hogy állandó perifériává válik.
Hat stratégia, két közös következtetés
Az elmúlt hónapokban sokan figyelmeztettek arra, hogy sürgős és mélyreható változások nélkül az európaiak jóléte, szuverenitása és biztonsága veszélybe kerül.
Áprilisban Európa vezető mesterségesintelligencia-vállalata, a Mistral AI közzétette saját Európai MI-cselekvési tervét, amelyben a következőket sürgette:
-
Az EU digitális szabályozási keretének felülvizsgálatát az átfedések megszüntetése és a szabályoknak való megfelelés terheinek csökkentése érdekében.
-
A nagy sűrűségű (rackenként legalább 100 kW-os), MI-működtetésre alkalmas számítási infrastruktúra előnyben részesítését az energiatervezésben, a közfinanszírozásban és a közbeszerzésekben.
-
Az európai MI iránti kereslet alakítását kötelező kormányzati beszerzések, valamint az európai megoldásokat választó magánvállalatoknak nyújtott adókedvezmények révén.
-
Egy MI-kék kártya létrehozását, amely az MI- és számítástechnikai szakembereknek, valamint családtagjaiknak négyéves, az EU valamennyi tagállamában érvényes munkavállalási és tartózkodási engedélyt biztosítana.
Májusban itt, a Letters from Prometheus hasábjain a következők mellett érveltem:
-
Egy 5 GW-os MI-adatközpont megépítése 2030-ig, hogy Európa lépést tudjon tartani a globális számítási kapacitás technológiai élvonalával.
-
Egy kormányközi alap létrehozása, amely lehetővé tenné az európai kormányok számára, hogy befektessenek a projektbe, és ezáltal pénzügyi részesedést szerezzenek annak sikeréből.
-
Egyenlő versenyfeltételek biztosítása a Mistral számára a tengerentúli versenytársakkal szemben, az elővigyázatossági elven alapuló adminisztratív terhek megszüntetésével.
-
Az uniós szabályozás felhasználása arra, hogy a Mistral előnyhöz jusson az európai piacon: az európai vállalatok ösztönzésével, az európai kormányok számára pedig az európai technológiai szolgáltató választásának kötelezővé tételével.
-
A túlzott és következetlen szabályozói jogérvényesítés visszaszorítása, amely kiszorítja az innovatív technológiai vállalatokat Európából, hogy a sikeres vállalkozások az európai gazdaságon belül maradjanak.
(...)
Túl kevés, túl későn
A bejelentett európai MI-adatközpontokról eddig készült legátfogóbb összesítés szerint a kontinens teljes MI-számítási kapacitása a jelenlegi 2 GW-ról 2029-re 13 GW-ra, 2030-ra 17 GW-ra, 2031-re pedig 21 GW-ra bővül – bár ezeknek a projekteknek egy része talán nem valósul meg.
Ez éles ellentétben áll az Europe 2031 és a Transformative AI Strategy által javasolt célokkal: 2029-re 21–24 GW, 2030-ra pedig 38–45 GW. Mivel az adatközpontok építése több évet vesz igénybe, ezt a kétszeres – és gyorsan növekvő – szakadékot sürgősen kezelni kell.
Az Európai Unió kiemelt egyetlen MI-infrastruktúra-fejlesztési eszköze, a Gigafactories projekt azt tervezi, hogy 2028-ban hét létesítményben összesen 120–270 MW MI-számítási kapacitást ad hozzá a meglévőhöz, és a következő év végére eléri a létesítmények együttes, 0,93 GW-os teljes kapacitását. Ez a hiány körülbelül egytizedét fogja betölteni.
A szabályozás azonban ugyanilyen fontos. A javasolt felhő- és MI-fejlesztési jogszabály (Cloud and AI Development Act, CADA) értelmében, amelynek elfogadása a jövő év végéig várható, az EU tagállamai gyorsított eljárású adatközpont-fejlesztési övezeteket jelölnének ki a kapacitásbővítés megkönnyítésére.
(...)
Most az önök kezében van
Bármi legyen is az ok – akár a helyzet súlyosságának meg nem értése, akár a kezeléséhez szükséges bátorság hiánya, akár a strukturális cselekvőképtelenség –, mindez azt jelenti, hogy a 202?–2031 közötti időszakban, amely vitathatatlanul a mesterséges intelligencia által előidézett átalakulás legkritikusabb szakasza, az Európai Unió nem fog érdemi eszközöket biztosítani Európa számításikapacitás-hiányának enyhítésére.
Az tehát, hogy az európai országok hogyan kerülnek ki az MI által előidézett átalakulásból, teljes egészében nemzeti kormányaik vállán nyugszik.
Nincs mire várni: nemzeti gyorsított eljárási rendszereket már ma létre lehet hozni, ahogy többoldalú szövetségeket is. A kontinens előre jelzett összkapacitása annyira korlátozott, hogy egy 800 MW nagyságrendű nemzeti hozzájárulás is erős pozícióhoz juttathat egy országot Európa 2030 utáni MI-környezetében.
Itt az ideje cselekedni. Most.