(...)
Magyari Péter: Akkor még nincs makettje a kormányzat működéséről?
Ruff Bálint: A tervezgetést megelőzi, hogy a felhatalmazást az ember felmérje, és elbírja a súlyt, amit 3,4 millió ember akarata jelent. Egy ilyen felhatalmazásnak bénító hatása is lehet. De felszabadító hatása is van, mert cselekvésre késztet, hogy menni kell előre. Ott a bizalom és a lehetőség. A Tiszának kész tervei vannak a kormányzásra, most ezen tervek finomhangolása történik, hogy a lehető leggyorsabban és szervezetten kezdődhessen a kormányzás. Tudom, hogy mi az elvárás, és hogy miképp lehet szinte egyből jobban csinálni, mint az Orbán-rendszer. Sajnos elég alacsonyra tették a lécet.
(...)
Ezek után minden magyar embernek a minisztere leszek. Nem csak azoké, akik a Tiszára szavaztak. Ez radikális változás lesz az eddigiekhez képest.
A folyamatos megosztásra, hergelésre, őrületre mondtak nemet a magyarok április 12-én.
Nem is tudnék, és nem is akarok olyan minisztériumot vezetni, amelynek bármi köze van az indulatok felkorbácsolásához.
(...)
Most azt látom, hogy az a 141 ember, akikből a Tisza frakciója áll, pontosan tudja, hogy milyen felhatalmazásnak kell megfelelnie. Ott a szemükben a láng, tudják, hogy ez egy kivételes állapot. Kivételes népünnepély kísérte a győzelmüket. Ennek az eufóriának hegyeket kell megmozgatnia.
(...)
– Ez még nem feltétlenül válasz a személyes készülődésre.
– Innen folytatom. Az én generációm a 89-es rendszerváltáskor még nagyon fiatal volt, de beégett az emlékezetembe, hogy a várakozásokhoz képest valami más történt. Az egész felnőtt életem egy részét azzal töltöttem, hogy tanulmányoztam, mit rontottak el. Minden nap foglalkozom ezzel, talán egy kicsit túl sokat is. A minisztérium az első naptól azon lesz, hogy
a lehető leghamarabb nyilvánosságra hozzuk az ügynökaktákat,
a lehető legkevesebb nemzetbiztonsági érdekre hivatkozó kitakarással.
Ez az első pont, ami a még nem létező irodám falára van írva. Mert ez a probléma a mai napig velünk él. 89-ben nem lehetett rendesen feltárni sem a Kádár-rendszer, sem az előző rendszerek bűneit, visszamenőleg a Horthy-rendszerig. Mindent a szőnyeg alá söpörtek. Ez történészi feladat, de abban tudok majd segíteni, hogy ennek a keretét az új kormány biztosítsa, vagyis adjon lehetőséget a politikai nyomás nélküli kutatásra.
– Világos, de…
– Tudom, messziről kezdtem, de el fogok jutni a kérdés személyes részének megválaszolásáig. Az igazi motivációt az a kérdés adja, hogyan fogunk jobban élni Magyarországon.
A politikai gondolkodást leszűkítette a mindennapos TikTokozás, amiben az Orbán-rendszer végén a kormányzás kimerült.
Persze, felgyorsult a világ, de ettől még komoly probléma, ha nem tudjuk, hogy mit szeretnénk a közös hazánkkal kezdeni évtizedes távlatokban. Úgyhogy nagyon sok ember munkájára lesz szükség, hogy tudjunk érdemben válaszolni az igazán fontos kérdésekre. És ami lényeg, ne a hazugságot akarjuk majd legmodernebb technológiával árulni, hanem a kormányzati teljesítményt mutassuk be.
(...)
(Részletek a Válasz Online 2026. április 22-én megjelent interjújából.)