Feledy Botond ügyének kormányzati kezelése már a hatalmi paranoia - vagy cinizmus - egyértelmű jeleit mutatja. Elkőször is azért, mert nincsen ügy. A világ bármely országában elfogadott, hogy egy elemző, aki a piacról él, elfogad megbízásokat. Ha különböző oldalakról érkeznek a megrendelések, az pontosan azt mutatja, hogy jól és részrehajlásmentesen végzi a dolgát.
Másodszor, ha valóban az lenne a kiválasztási kritériuma a kormánynak, hogy csak olyan dolgozhat neki, aki az előző kormánynak nem dolgozott, akkor nemcsak az elemzői világnak, de a jelenlegi kormány jelentős részének - beleértve a kormányfőt - is szalonképtelennek kellene lennie.
Harmadszor, annál, hogy kinek dolgozott valaki, sokkal fontosabb, hogy mit és hogyan, milyen minőségben dolgozott. Számomra egy piaci elemzőnél fontos érv, hogy különböző megbízói voltak. Ráadásul Feledy nem bizalmas, személyes feladatokat látott el, hanem elemzéseket készített.
Negyedszer azt felróni Feledy Botondnak, hogy nem mondta el, hogy dolgozott az előző kormánynak, pontosan azt mutatja, hogy a mostani kormány nem meghaladni akarja a társadalomban és a politikában meglévő törésvonalakat és szakadásokat, hanem állandósítani őket. Figyelmeztető jel ez azoknak, akik akár karriervágyból, akár őszinte meggyőződésből a mostani kormány politikájához akarnak szegődni. Azt üzeni, hogy nincs méltányosság és nincs megbocsátás. Csak azoknak, akik már miniszterek, államtitkárok, vagy éppen személyes bizalmasok. Nekik mindent szabad.