Saját gondolataim.
MAGYAR KKV-K: MEDDIG LEHET MÉG BÍRNI (a „szeretetországot”)?
Magyar kisvállalkozóként szeretnék egy pillanatra megállni, és elgondolkodni azon, ami az elmúlt fél évben történt velünk, magyar vállalkozókkal.
Megdöbbenve látom, hogy milyen sokan ünneplik a vagyonadók és újabb adóemelések gondolatát, és milyen könnyen vált a „vagyonos ember” szinte szitokszóvá a közbeszédben.Pedig valamit nagyon összekeverünk.
A tisztességtelenül megszerzett vagyon és a több évtized munkájával felépített magyar vállalkozói vagyon NEM ugyanaz!Az elmúlt 16 év korrupciógyanús ügyeinek feltárása, a jogtalanul megszerzett vagyon visszaszerzése szerintem alapvető társadalmi elvárás. De ennek nem lehet az az ára, hogy közben a tisztességes magyar vállalkozói réteget is büntetjük.
Mert kik kerültek most a kormány célkeresztjébe?
Azok a magyar családi vállalkozások, amelyek évtizedek óta beruháznak, munkahelyeket teremtenek, adót fizetnek, és gyakran a saját vagyonukat kockáztatva építettek fel valamit.
Fél év kevés lehet egy gazdaság talpra állításához. De úgy tűnik, bőven elég ahhoz, hogy a magyar vállalkozások jövőjét alapjaiban bizonytalanítsák el.
Az üzemanyagköltségek emelkedése, a cégautóadó tervezett jelentős növelése, az újabb adóterhek és mindenekelőtt a vállalkozói vagyon megadóztatásának terve egyszerre nehezedik a hazai kkv-kra.
És itt álljunk meg egy pillanatra!
Egy magyar vállalkozás tulajdonában lévő ingatlan, gyártócsarnok, munkagép vagy pénzügyi tartalék NEM a tulajdonos szabadon elkölthető magánvagyona!
Ez a vagyon munkahelyeket, beruházásokat, megrendeléseket és a cég működésének biztonságát szolgálja.
Mégis hogyan várható el,
hogy egy vállalkozó a cége már korábban leadózott vagyonának értéke után magánszemélyként fizessen évente akár több tízmillió forintos vagyonadót?
Miből? A gépsorból? A gyártócsarnokból? A vállalkozás működéséhez szükséges tartalékból?
Ráadásul nem egyszer, hanem évről évre!
Mindeközben a magyar kkv-k már régen nem csupán egymással versenyeznek.
A saját vállalkozásomban rendszeresen román, szlovák, bolgár, olasz és német cégekkel kell versenyeznünk ugyanazokért a munkákért.
Az árfolyamkockázatok, a bérköltségek és a folyamatosan növekvő működési terhek mellett eddig sem volt könnyű versenyképesnek maradni.
De ha a magyar vállalkozásokat a külföldi versenytársaknál lényegesen nagyobb terhek sújtják, előbb-utóbb nem lesz kivel versenyezniük.
És felmerül bennem egy nagyon kellemetlen kérdés:
Vajon átgondolta bárki, hogy mi történik a magyar tulajdonú vállalkozásokkal, ha az euró bevezetésének folyamatával párhuzamosan a hazai cégek versenyképessége tovább romlik?
Nem szeretném azt feltételezni, hogy ez tudatos gazdaságpolitikai stratégia.
De attól tartok, hogy néhány év múlva a legyengült magyar vállalkozások helyét egyre nagyobb arányban tőkeerős külföldi cégek vehetik át.
Valóban ilyen gazdasági jövőt szeretnénk Magyarországnak?
Nemrég Budapesten részt vettem a VOSZ egyik kiemelt vállalkozói rendezvényén, ahol több mint száz sikeres magyar vállalkozás vezetője, a Magyar Nemzeti Bank, az iparkamara és a VOSZ vezetői voltak jelen.
A rendezvényre kormányzati vezetőket, miniszteri és államtitkári szintű képviselőket is meghívtak.
A meghívott kormányzati képviselők közül azonban egyetlenegy sem jelent meg.Számomra ez rendkívül szomorú és egyben felháborító üzenet.
Amikor a magyar vállalkozói társadalom a jövőjéről, a versenyképességéről és a fennmaradásáról szeretne párbeszédet folytatni, akkor a kormány részéről legalább a meghallgatást elvárhatnánk.
Mert a magyar kkv-k nem az ország problémái. A magyar kkv-k az ország gazdaságának egyik legfontosabb tartópillérei!
És végül azokhoz is szeretnék szólni, akik most örömmel fogadják a vállalkozói vagyon megadóztatását.
Lehet, hogy te is egy magyar tulajdonú kis- vagy középvállalkozásnál dolgozol.
Lehet, hogy a munkáltatód a következő években
már nem azon fog gondolkodni, mekkora fizetésemelést tud adni neked, hanem azon, hogyan tudja egyáltalán megtartani a munkahelyedet.
Mert nem dolgozhat mindenki multinacionális vállalatnál vagy az államigazgatásban.
És ne felejtsük el: az állam működését is azokból az adóforintokból finanszírozzuk, amelyeket többek között a magyar vállalkozások és munkavállalóik fizetnek be.
Én nem adómentességet, kiváltságokat vagy különleges bánásmódot szeretnék.
Csak kiszámítható, igazságos és versenyképes gazdasági környezetet.
Olyat, ahol nem büntetés évtizedekig dolgozni, beruházni, munkahelyeket teremteni és sikeres magyar vállalkozást építeni.
Mert ha a magyar vállalkozói réteget meggyengítjük, annak az árát végül nemcsak a vállalkozók fizetik meg.
Hanem mindannyian.
És ahogy manapság gyakran halljuk: oszd meg te is, hogy minél több emberhez eljusson!
Talán ideje lenne a magyar vállalkozások hangját is meghallani.
Nagy Péter Tamás