Minden szenvedélyt félreteszek; valamennyi teljesen idegen tőlem, a közjó iránti szenvedély kivételével. Nehezebb körülmények között, amikor az ellenség Párizs kapui előtt állt, ezt mondtam az akkori kormányzóknak: „Szánalmasak a vitáitok; én csak az ellenséget ismerem.”
Ti, akik magánviszályaitokkal fárasztotok, ahelyett, hogy a köztársaság megmentésével foglalkoznátok, mindannyiótokat megtagadlak mint hazaárulókat. Mindannyiótokat egy sorba állítalak. Ezt mondtam nekik: „Mit számít nekem a jó hírem! Legyen Franciaország szabad, még ha nevemet gyalázat borítja is! Mit számít, ha vérivónak neveznek! Nos hát, igyuk az emberiség ellenségeinek vérét, ha szükséges; harcoljunk, vívjuk ki a szabadságot!”
(Georges Danton 1793. március 10-én, a Konventben elmondott beszéde, részlet)