(...)
Nem, dehogyis fogadom el! Hát mindenképpen perre megyek, természetesen.
Tehát egyszer el lehetett engem úgy küldeni 2005-ben, hogy egyébként csöndben voltam, és akkor elmentem, és hírtévéztünk együtt. De most ezt nem teszem, ez most egy másik szituáció.
És ennek kapcsán valamit hadd olvassak föl önnek, Györgyi, meg a tévénézőknek is, csak hogy milyen kétarcú ez a politika, és benne a miniszterelnök, aki most radírozza a múltját visszafelé, hiszen a múltjának én is, meg a feleségem is része vagyunk.
Néhány héttel ezelőtt azt írtam Magyar Péternek egy SMS-ben, több éve nem SMS-ezünk, de megvan a száma, és tudom, hogy...
(...)
Azt olvasom fel, amit én írtam. Azt talán szabad.
„Szia Péter! Nem fogom használni ezt a csatornát, de szeretnélek figyelmeztetni, mert hetek előtti levelem talán nem láttad, hogy februári évadhirdetés óta van programja október 23-a estének az Operaházban. Nem haveri kiadás, ugye ő így fogalmazott, hanem láthatod, hogy illő ünnepi hangverseny, amely a pár nappal előbbi Kodály-centenáriumra is reagálni képes.
Ugyan mindenki fel van rá kérve, például Medveczky Ádám, de visszacsináljuk, ha tényleg muszáj. Viszont cserébe Sosztakovicsot és Hacsaturjánt kell játszanunk, és két szovjet szerző miatt szét leszel szedve 1956 évfordulóján.
Sosztakovics hullámvasutazott Sztálin világában, de Hacsaturján masszívan ünnepelt kommunista komponista volt.
Ha mégis maradhatna az eredeti magyar műsorkoncepció, a vendégekre tekintettel a második záródarabja, a keserű, magyar nyelvű Psalmus helyett lehet a Budavári Te Deum, amely latin és pozitív végkicsengésű, és annak a szoprán szólamát még Andi is énekelhetné.
Ezt az SMS-t a zenei lelkiismeretem íratta. Kérlek, vedd komolyan. Jó munkát!”
Nem jött rá válasz, de a műsorból visszavonták a két szovjet szerzőt.
Majd odamegy Magyar Péter, egykori jó ismerősünk, odamegy a feleségemhez (Máthé Zsuzsa, KDNP-s országgyűlési képviselő – a szerk.) a parlamentben másfél hete, és azt mondja neki odahajolva, hogy kérlek, mondd meg a Szilveszternek, hogy nézzen még egyszer rá arra a műsorra, nehogy valami hiba maradjon benne.
Feleségem megkérdezi, mint ez, hogy [nem érthető] szerzők? Igen, igen, ilyesmi.
Na, tehát ilyen srácról van szó.
(...)
Annyiban köze van, hogy pontosan tudja, hogy hol van a szürkeállománya, a know-how-ja az Opera vezetésének. Segítséget kér, aztán pedig ennek a Fókuszcsoport Ádám vagy milyen nevű fiatalembernek ugye az Operában már arról tréfálkozik, hogy hát persze, persze, hát biztos valami jót találtak az Operában, bár ő nem tudja.
Aztán pedig ma ez történik. Tehát aki ebben bármiféle, hogy mondjam, következetességet vagy szilárd értékalapot, netalán, nem tudom, becsületet vagy bátorságot föltételez, alighanem tévúton jár.