Tavaly rendeztem az első Pártok Feletti Bulit, idén a másodikat

Tavaly rendeztem az első Pártok Feletti Bulit, idén a másodikat, Puzsér Róberttel együtt, az Ingában.
Meghívtunk boldog-boldogtalant, az én tavalyi százas listámhoz, Robi hozzácsapott még százat.
Ez egy klasszikus házibuli, nincs program, mindenki azzal beszélget, akivel akar.
Még csak nem is békülőshow, aki valakit annyira utál, szíve-joga, ha nem köszön neki.
Mivel tavaly már jól sikerült, ezért nem izgultam, aki eljön, az nem veszekszik.
Volt, aki azt írta, hogy nem tud eljönni, mert akkor verekedne…
Az a szabály, hogy elvileg nem lehet politikáról beszélgetni és mindenki hoz egy könyvet, amit odaad ajándékba valakinek, akit húzott.
És egy megvalósult Mennyország lett az egészből, nagy beszélgetések, csodálkozások, milyen normális a másik, így az életben…
Köszi Robi, hogy együtt szervezhettük! A mi barátságunk egy megnyugtató példa ebben az őrült világban, hogy elsősorban emberek vagyunk!
Az esemény zártkörű volt. Csináltam néhány szelfit, akik vállalták az arcukat…
Szóval a civil életben ott van a normalitás…