Csendes vasárnap. Mindenszentek napja

Csendes vasárnap. Mindenszentek napja. Mutatok egy részt a a Végzetes algoritmusból, amely egy sajátos kiskaput nyit a tudomány és a hit között.
“Salvius az emeleti dolgozószoba ablakánál állt. Odalent a város a szokásos képét mutatta: autók mentek, emberek siettek, a közeli távolban egy daru gémje hatalmas acélelemet emelt a magasba. Semmi nem látszott abból, ami miatt a világot sokan egyre nehezebben elviselhető helynek tartják, ezért aztán szenvednek. De a szenvedés többnyire nem kiabál. Ül egy konyhaasztalnál, fekszik egy gyerekszobában, várakozik egy kórházi folyosón, vagy becsukja maga mögött az ajtót, hogy senki ne lássa.
Az íróasztalon egy lap feküdt. A Rend egyik alapító szövege volt, a rövid változat, amelyet az újaknak adtak oda, amikor már túl voltak az első beszélgetéseken, de még nem tagok, még nem Testvérek. Salvius ismert minden mondatot, mégis újra és újra kézbe vette a papírt. A leírt mondatok makacsabbak voltak a gondolatoknál. Nem lehetett őket eltolni, átfogalmazni, meg nem történtté tenni.
A szöveg első mondata egyszerű volt: „A szenvedés nem érdem.” Ezt Salvius soha nem akarta bonyolultabban mondani. Nem szerette, amikor valaki a fájdalmat nemesnek, szükségesnek vagy megtisztítónak nevezte. Látta már nem egyszer, hogyan roppan össze egy ember a félelemtől, hogyan veszi el a józan eszét a szorongás, hogyan válik önmaga ellenségévé a vágy, a bűntudat, a magány. Tudta, hogy van fájdalom, amely tanít. De azt is tudta, hogy van fájdalom, amely semmit nem tanít. Csak rombol.
Nem hitt Istenben. Ez a Rendben sem volt titok. Mégis gyakran használt vallási szavakat, mert azokkal lehetett legpontosabban beszélni arról, amire vállalkoztak. Üdvözülés. Megszabadulás. Megváltás. Út. Ezeket a szavakat nem ő találta ki, csak elvette onnan, ahol évszázadok óta őrizték őket. A keresztények azt mondják, az embernek válaszolnia kell a kegyelemre. A buddhisták szerint fel kell ismerni a szenvedés okát, és végig kell járni az utat, amely kivezet belőle. A zsidó hagyományban ott van a világ helyreállításának gondolata. Mindegyikben volt valami, amit tisztelni tudott. De mindegyikben volt valami, amit kevésnek érzett.
Túl sokat bíztak az emberre.”
(A Végzetes algoritmus végre a boltokban.)