Szóval az oroszokról a Baltikumban. Nem fogok mindenkivel külön kommentháborút vívni, ez a véleményem és kész. Az érveimet nem kell szeretni, aki akarja megfontolja, aki meg nem, így járt, nem fogok senkire reagálni.

Tényleg jogosan felvethető kérdés, hogy az orosz népesség mennyire tekinthető őshonosnak Baltikumban.

A válasz nem egyszerű: éltek oroszok már sok száz éve a térségben,

orosz nyelvű közösség már az 1400-as évek óta folyamatosan élt a mai Észtország területén, nagyobb számban pedig legalább a 17. század óta élnek elsősorban a mai Észtországban és Lettországban. Ezek főként "óhitűek" voltak, akik a vallási reformok miatt menekültek el az 1600-as években Oroszországból.

Volt egy bevándorlási hullám a 19- században is, de a mai lakosság nagyobbik fele „friss”, azaz 1945 utáni bevándorlónak- sőt betelepítettnek tekinthető. Az 1897-es első összoroszországi népszámlálás adatai alapján a mai Észtország területén élő orosz lakosság aránya körülbelül 4% volt. Tehát van egy mag, ami valódi történelmi kisebbség, ezen nem lehet vitatkozni, egyszerűen tény. Ők az ötöde kb. a mai orosz népességnek.

Az is tény, hogy a teljes Oroszország és EU közötti régió, az az Intermárium legjogfosztottabb kisebbségei az észtországi és lettországi oroszok voltak már az EU bővítése előtt. Nem az ukrajnai orosz agresszió után, nem is a grúziai orosz agresszió miatt. Hanem az elejétől fogva.

Azt lehet erre mondani, hogy jogos, mert hogy a szovjet elnyomás. Igen. De itt emberekről van szó,

akik semennyire se tehetnek arról, hova rakta őket a szovjet állam. Egyszerű emberekről, akik rosszabb körülmények között élnek évtizedekkel korábbi döntések miatt, amikhez közük sem volt.

Nagyob komoly másodrendű státuszba kerültek a 90-es évek elejétől, sokan állampolgárságot sem kaptak, aztán a balti államoknak meg kellett felelni a Koppenhágai kritériumoknak. Az EU-s csatlakozást megelőzően az el is kezdték a „nem állampolgárok” helyzetének javítását. 2004, a csatlakozás után azonban eltűnt a nyomás és lelassult, sőt visszájára fordult a jogkiterjesztési folyamat. (Ismerős - ezt történt Romániában és Szlovákiában is. Az EU-n belül a nemzeti kisebbségeket nem védi igazából semmi, csak addig lehet eredményt elérni, amíg a csatlakozási folyamat tart.)

Lettországban szépen elkezdték az orosz tanítási nyelv használatának leépítésát, az 2000-es években az EU csatlakozás után szinte az összes orosz iskola és óvoda bezárt. 2019-től tulajdonképpen az orosz kisebbség történelméről és kultúrájáról szóló tantárgyakon kívül a magánegyetemeken és középiskolákban is tilos az orosz nyelv használata, ami mostanában történik, az már csak a vége egy folyamatnak.

Az "ötödik hadoszlop" érvelés egy kollektív bűnösség feltételezése,

ráadásul a félelem a kelet-lettországi szeparatizmustól (még) alaptalannak tűnik - persze ha sokat rugdossák az oroszokat, megjelenhet.

Tudják a geopolitikai küzdelmeket kiválóan fel lehet használni egy Európai Uniós országban is a kisebbségek elleni fellépésre, elnyomásra. Csak annyit kell mondani, hogy Putyin és minden meg van engedve, TV-k betiltása, óvodák bezázárása, vegzálás, minden.

Szürreális, de Észtországban 1999-ben egy törvény még a magánszférában is kötelezővé tette az észt nyelvet, de az Európai Bizottság véleménye miatt ezt 2000-ben eltörölték. Szvsz ha ezt ma visszahoznák, senki sem szólna semmit.

Pedig amit ez a két balti ország csinál biztonsági veszély. A népességük egynegyede (Lettország), egyötöde (Észtország) orosz, vegzálásuk, gyakorlalilag kollektív büntetésük biztos, hogy terepet fog adni az orosz szolgálatoknak. Pontosabban már ad. A sértett ember nyitottabb a beszervezésre, ráadásul ez az egész érvet ad Putyinnak, hogy az EU simán elfogadja az elnyomást, ha oroszokról van szó. Nemrég egy konferencián egy orosz partnerem ezt fel is vetette - liberális, Putyin-ellenes kolléga - hogy ez csak a Putyin narratívájának jó.

Egyetértettem, régóta így gondolom.

Sőt, úgy gondolom hogy a történelmi múlt,

a jogos észt és lett sérelmek ellenére összességében mégis az őshonos nemzeti kisebbségként kezelés az egyedüli elfogadható megközelítés.

Az oroszok nem egyszerűen egy idegen, távoli kultúra, amely a semmiből jelent meg a Baltikumban, mint a szomáliaiak Svédországban, hanem a tágabb régió egyik őshonos, több mint ezer éves múltú nemzete, akik legalább 400 éve nagyobb számban is élnek a két balti államban.

Ha ezt nem fogadjuk el, akkor a valóságot tagadjuk.