Tedd fel a kezed, ha már csomagolsz is, és alig várod, hogy hazarohanj!
Nézem az Egészségügyi Minisztérium büszke posztját, ahogy Dr. Hegedűs Zsolt miniszter úr fülig érő szájjal, a zászlók előtt feszítve szorongatja a mappát Koppenhágában, mert aláírt egy megállapodást a WHO-val a „margón”, ami majd támogatja a külföldön dolgozó magyar egészségügyi szakemberek hazatérését. Innen Dániából nézve azért van ennek a jelenetnek egy egészen szürreális, fekete humorba hajló bája. Miniszter úr, hát itt volt nálunk, pár kilométerre tőlünk, és még csak be sem ugrott egy dán kórházba megnézni, hogyan néz ki a valóságban az a „betegközpontú, biztonságos egészségügy”, amiről a sajtóközleményében ábrándozik?
Mert innen Dániából üzenem Önnek, hogy a kávémat majdnem félrenyeltem a röhögéstől, amikor elolvastam ezt a bejegyzést. Szinte látom magam előtt, ahogy a kint élő ápolók és orvosok a heti 37 órás, szakszervezet által védett, kiszámítható műszakuk végén tömegesen tépik le magukról a munkaruhát, mondják fel a biztos skandináv vagy nyugat-európai egzisztenciát, és rohannak egyirányú repülőjegyet venni Budapestre, csak mert Ön mosolyogva aláírt egy 2026–2027-es keretmegállapodást! A bőröndöt azért egyelőre még nem vesszük le a szekrény tetejéről, ha nem haragszik.
De a legzseniálisabb mondata mégis az, hogy „a nemzetközi tapasztalatokra is szükségünk van”. Miniszter úr, kapaszkodjon meg, adok egy ingyen tippet innen északról, még csak repülőjegyet sem kellett volna vennie érte:a nemzetközi tapasztalat mi magunk vagyunk! Az a több ezer magyar ápoló, szakdolgozó és orvos, aki ma Dániában, Németországban, Svédországban vagy az Egyesült Királyságban a legmagasabb európai sztenderdek szerint gyógyít. Csakhogy amikor mi, a saját bőrünkön megszerzett nemzetközi tapasztalattal, működő klinikai protokollokkal és valódi minőségbiztosítási tudással a fejünkben kinyitjuk a szánkat, és rámutatunk az otthoni rendszer mélyen gyökerező hibáira, akkor hirtelen sosincs ránk szükség. Akkor nem „értékes nemzetközi tapasztalat” vagyunk, hanem árulók, kellemetlen okoskodók, akiket a hazai rendszer urai legszívesebben letiltanának, elhallgattatnának vagy megfenyegetnének.
(...)
Úgyhogy innen Dániából is szívből gratulálok a remek koppenhágai fotóhoz és a mappához! Biztosan nagyon jól mutat majd a miniszteri beszámolókban. De amíg otthon a lojalitás fontosabb a kompetenciánál, amíg a szakmai kritikára arrogancia a válasz, és a kiskirályok szava felülírja a nemzetközi protokollokat, addig mi köszönjük szépen, de nem kérünk a hazaváró illúzióból. Maradunk ott, ahol a betegbiztonság és a szakemberek tisztelete nem egy 2027-es WHO-s mintaprojekt a margón, hanem a mai műszak alapfeltétele!