Nem teljesen értem ezt örömöt, amit Lula da Silva elnökválasztási győzelme okozott Brazíliában az ifjabb Bolsonaróval szemben a nemzetközi és a hazai sajtó túlnyomó részében. Sok helyen mindez a demokrácia győzelmeként van beállítva a populizmussal szemben. Nem értek a brazil belpolitikához, Brazíliát és annak vezetését a nemzetközi kapcsolatok prizmáján keresztül nézem. Most tekintsünk el attól, hogy Lulának ez lesz már a 4. elnöki ciklusa, és 2003 óta van hatalomban (egy nagyobb megszakítással 2011 után), és hogy korrupció miatt ítélték el a Petronas állami olajipari vállalat ügyei miatt.
De hát a külpolitikát nézve is az ellenfeleivel szemben Lula szinte nyíltan orosz- és kína-barát politikát folytat.
Bolsonáróék a szoros brazil-amerikai kapcsolatokat helyezték az előtérbe. Lula da Silva ezzel szemben a Globális Dél egyik vezetőjeként próbál fellépni. Fontos szerepet szán a BRICS-nek, célul tűzte ki a dollár hegemóniájának a nemzetközi letörését. A BRICS új fejlesztési bankja, a sanghaji székhelyű “BRICS-bank” élére Lula közvetlen szövetségesét, a korábbi brazil elnököt, Dilma Rousseffet ültették.
Kína Lula alatt Brazília legfontosabb partnere lett. Lula több alkalommal látogatott Pekingbe, ahol több tucat kétoldalú megállapodást írtak alá zöld energiáról, műhold- és űrkutatásról, valamint mezőgazdasági beruházásokról.
Nem csak kereskedelmi partnerek, hanem annál jóval többről van szó: stratégiai szövetségesek.
Eközben Lula bár hivatalosan elítélte Oroszországot az ENSZ-ben, azonban a nyilatkozataiban általában már egészen máshogy beszél. A szankciókhoz nem csatlakoztak, fegyvereket nem küldenek, amivel még önmagában nem lenne baj, azonban Lula többször hangoztatta, hogy „ha az egyik fél nem akarja, ketten nem verekszenek”, és kijelentette, hogy a háború lezárása valójában nem Vlagyimir Putyinon, hanem Volodimir Zelenszkijen és a Nyugaton múlik.
Korábban Jair Bolsonaro is ápolt jó kapcsolatokat az oroszokkal, de ez még leginkább a háború 2022-es kirobbanása előtt történt. Kínával azonban végig feszült volt a viszonya, és alapvetően USA-hoz és a Nyugathoz igazította a külpolitikáját. Lula da Silva ezzel szemben intézményesítette és ideológiai szintre emelte a Nyugatellenes politikát: helyreállította a szoros szövetséget Kínával és Oroszországgal, és a BRICS-re úgy tekint, mint a Nyugat által dominált világrend ellensúlyára.
Úgy látom, hogy az egyetlen oka a Lula sa Silváról szóló pozitív nemzetközi narratívának az, hogy Bolsonaro jóban van Trumppal,
Lula pedig nem. Közben sehol nem láttam értelmesen leírva, hogy pontosan mi történt Lula elnöksége alatt Brazíliában, és valójában mit is jelent az ő külpolitikája.
Ennek örülünk, tényleg?