A próbalufi taktika
Valójában a klasszikus "próbalufi" taktikát alkalmazta Trump ebben az esetben is, amely egyébként Trump tárgyalási stílusának alapköve. Aki szokta elemezni Trump tárgyalási stílusát, az ismeri az Art of the Deal-taktikát. A szándékos szivárogtatással a WSJ-hez és a WSJ monitoringozásával megfordította a tárgyalási pozíciót. Egyébként is imádja átengedni a kezdeményezést a "látszatnak", miközben a háttérben ő irányítja a szálakat, de itt különösen egyértelmű, hogy a lépés egyetlen célt szolgált: ne neki kelljen szívességet kérnie, telefonálnia a BT tagjainak és más, fontos országoknak, ne tűnjön úgy, hogy kuncsorog, telefonálgat, talpal.
Kellemetlen lenne ha a Fehér Ház hivatalosan felhívná a BT tagjait, tényleg szívességkérésnek hatna, engedményeket kellene ezért cserébe tennie az oroszoknak és Kínának. Így viszont, hogy a WSJ-vel „monitoringoztatta” a piacot, Trump fordított helyzetbe került: most Pekingnek, Moszkvának vagy Párizsnak kell jeleznie, hogy „láttuk a cikket, beszéljünk róla”. Ezzel Trump értékes diplomáciai tőkét spórolt meg, miközben pontos képet kap az ellenállás mértékéről (például a brit vagy francia vétóhajlandóságról), anélkül, hogy hivatalos politikai kockázatot vállalt volna. Ha túl nagy a felháborodás, egyszerűen ráfoghatja az egészet a sajtó spekulációjára.
A WSJ és a republikánus elit
Trump két háborúban is patthelyzetbe került. Egyiket megörökölte, a másikról azonban vastagon tehet. Égető szüksége van egy olyan nemzetközi közvetítőre, aki elfogadható Vlagyimir Putyin és a Kínai Kommunista Párt számára, hűséges Trumphoz és nem a hagyományos nyugati/szövetségesi mantrát mondja (amit a jelenlegi ENSZ-vezetés képvisel). Orbánnak a korábbi (még miniszterelnökként végzett) budapesti békekezdeményezése egyébként semmiben sem tér el attól, amit most várna tőle Trump.
A lapválasztás is tökéletesen igazolja ezt az elméletet. A WSJ szerkesztőbizottsági oldala a Trump-adminisztráció és a republikánus elit legfontosabb belső kommunikációs csatornája.Ha Trump az opciót tesztelni akarta a saját hátországában és a nemzetközi gazdasági-politikai elitnél, akkor a WSJ volt a legtökéletesebb felület. Nem egy névtelen szivárogtatásról van szó a bulvárból, hanem egy tekintélyes gazdasági-politikai lap elemzéséről, ami kényszerítő erőt ad a dolognak.
A szent rotáció
Ami a regionális rotáció-elvét illeti: ez valóban szentírás, de ha Trump úgy adja elő a telefonban a dolgot Putyinnak, hogy Orbán Észak-Amerika jelöltje – és ezt hangsúlyozza a többieknek is, akik felhívják – nehéz rá nemet mondani. Ugyanis nem volt még észak-amerikai főtitkára az ENSZ-nek, ez átírja a játékszabályokat teljesen. Az oroszok pontosan úgy reagáltak, ahogyan az várható volt és feldobták a magas labdát: a rotációs elvet. Ha Trump észak-amerikai jelöltet mond a telefonban, az orosz és a kínai elnök rá fog bólintani.
Ami a két európai vétóhatalmat illeti:Macron meggyőzhető. Ő a klasszikus gaulle-ista európai pragmatizmus híve. Bár ideológiailag sokszor bírálták egymást, a színfalak mögött Macron és Orbán mindig is pragmatikus, működő kapcsolatot tartottak fenn. Macron ráadásul imádja a nagyszabású háttéralkukat is. Ha Trump engedményeket tesz az afrikai/közel-keleti francia érdekek kapcsán vagy felajánlj egy ENSZ-ügynökségi vezetést, a francia szavaz megvan. Maradnak a britek. A Munkáspártnak a legkevésbé sem hiányzik egy frontális diplomáciai ütközés Nagy Britannia legfontosabb szövetségesével, ráadásul Trump köztudottan nem felejt, ha valaki keresztbe tesz neki. Az ukrán és az iráni háború nekik is árt, az ő gazdaságuk is megsínyli. Trump helyében a telefonon garantálnám nekik azt, hogy Orbánon keresztül egy gyors és London számára is arcvesztés nélküli békefolyamat indul el és esélyes, hogy belemennek.
Trump öröksége, Vance jövője
Trumpnak az öröksége miatt elengedhetetlen a háborúk lezárása, Vance-nak a jövője miatt. Nem a félidős választás a probléma, hanem a következő elnökválasztás és az, hogy Trump "béketeremtőként" akar bevonulni a történelembe, Vance pedig elnök szeretne lenni. Márpedig egy iraki háborúval a nyakukon, meg a proxyháborúval, amit megörököltek, nem fog menni.
Ha főtitkár nem lesz – mint említettem, a taktika miatt rendkívül könnyű kihátrálnia Trumpnak a dologból, ha azt látja, nem működik, a telefonban makacskodnak, egyszerűen annyit mond, hogy "áááh, ez egy sajtóhack volt csak, nekem semmi közöm hozzá, de volna egy másik ötletem" – esélyes, hogy felajánlanak Orbánnak egy ENSZ különmegbízotti pozíciót, hogy ezt a két háborút lezárhassák. Jelenleg tehát az ENSZ különmegbízotti pozíció az, amit legjobban szolgálhatja Trump érdekét:Nem kell jóváhagyás hozzá, nem baj, hogy az EU-nak nem tetszik. Megkerüli a formális BT-vétót. És tehetetlenségre kárhoztatja Brüsszelt.Azaz én nem főtitkárt, hanem különmegbízottat csinálnék belőle Trump helyében.