Közös ünnepünk volt.
Hosszú idő óta először éreztem azt október 23-án, hogy az ország együtt ünnepel, és mindenkinek helye van az emlékezők között.
Az ünnepélyes zászlófelvonástól az Országgyűlés díszülésén át a Kossuth téri megemlékezésig 1956 hősei és áldozatai előtt hajtottunk fejet. Az Európai Bizottság és az Európai Tanács elnökének jelenléte pedig jelezte, hogy a magyar szabadság története közös európai örökségünk része.
Állami ünnep volt a tegnapi, amelyre politikai meggyőződésétől függetlenül bárki eljöhetett. A nyilvános meghívás mindenkinek szólt. Senkinek sem kellett egyetértenie a kormánnyal ahhoz, hogy velünk együtt emlékezzen.
A Fidesz vezetése távol maradt a parlamenti díszüléstől, és külön rendezvényt tartott a Bem téren. Az ünnepet megelőző megszólalásaikban is a politikai szembenállást helyezték előtérbe. Úgy gondolom, ezzel ismét a megosztottság fenntartását választották. Sajnálom, hogy elszalasztották a közös emlékezés lehetőségét.
Ettől még ugyanúgy helyük lett volna közöttünk. A közös ünnep értékét éppen az adja, hogy azok is egymás mellé állhatnak, akik másnap vitatkozni fognak.
Képviselőként felelősségemnek érzem, hogy ezt a nyitottságot a hétköznapokban is megőrizzük. Meghallgassuk egymást, és fogadjuk el, hogy a hazájáért aggódó ember más következtetésre is juthat, mint mi.
1956 emléke mindannyiunké. A tegnapi nap számomra annak a reményét adta, hogy egyre többször tudunk majd ehhez méltón, együtt ünnepelni.
🇭🇺🇭🇺🇭🇺