‘56-ban cserben hagyott minket minket a nagyvilág. Franco Spanyolországa kivételével egyetlen szabad nemzet sem akart rajtunk segíteni. Jellemző, hogy egyetlen szuverén ország állam- vagy kormányfője se tette a lábát Magyarországra.
Azt viszont kevesen tudják, hogy az ‘56-os forradalom Magyarországon találta Ivan Szerov tábornokot, a Szovjetunió titkosszolgálati vezetőjét, Anasztasz Mikojant, a szovjet párthierarchia 2. legfontosabb emberét, valamint Ivan Konyev marsallt, a Varsói Szerződés főparancsnokát. Nem a nemzetek mellérendelő barátságának képviselőit, hanem annak az alá-fölérendeltségnek, globalista megszállásnak a főembereit, ami akkor az őrült nemzetközi kommunizmus alakjában öltött testet.
Ma, az 56-os forradalom hetvenedik évfordulóján megint nincsenek itt szuverén állam- és kormányfők, most tekintsünk el szegény moldovai elnöktől, aki vagy eltévedt, vagy elveszített valami fogadást. Viszont a forradalom hetvenedik évfordulója itt találja Ursula von der Leyent, a nyílt társadalom-projekt európai helytartóját meg Antonio Costát, a birodalmi törekvések és a nemzetközi nagytőke első emberét.
Hát nem furcsa?
Eltelt hetven év, és nem változott semmi.
Sőt. Ami egykor a nemzetközi osztályharc őrülete volt, az ma a migránsok betelepítése meg az LMBTQ-propaganda. Ami egykor a a szovjet központi bizottság ukáza volt, az ma az Európai Bizottság és a nemzetközi nagytőke diktátuma leválással az orosz energiáról, kötelező szélerőművekkel meg a pedofilok személyiségi jogaival.
Eltelt hetven év, és nem változott semmi. Sőt mondok valamit. Eltelt 1100 év, és nem változott semmi. Mindig harcolnunk kellett a magabírásunkért, önrendelkezésünkért és önazonosságunkért. Nem változik soha semmi! 1046-ban, 1061-ben is az idegen befolyás, idegen érdek, idegen jog és szokások ellen ragadtunk fegyvert rendi helyzetre tekintet nélkül. Alig kétszáz évvel később Bánk bán és köre ugyanezt teszi, széles népi bázison, ahogy a 15. században a Hunyadiak, akiket a jogforrások szerint a regnicola, vagyis a teljes nép támogatott. A Bocskai is a magyar nemzet egységét és magabírását jelöli meg végrendeletében legfőbb célként, ezért küzdenek később Nádasdyék és Zrínyiék, Thökölyék, majd Rákóczi hív harcba nemest és parasztot. Ezt értik meg 1848 lánglelkűi és ezért tartják magasra az 1956-osok a lyukas lobogót.
Értsétek meg: ugyanaz a harcunk, tegnap, ma, holnap, örökké. ‘56 hősei megértették ezt, és csatlakoztak a nemzet 1100 éves szabadságharcának roppant menetoszlopához. És mi megértettük? Mi csatlakozunk a menetoszlophoz?
Nézzétek meg, mivé lettünk. Ma a globalisták szolgálója, Pfizer von der Leyen beszél Magyar Péteréknél 1956-ra emlékezve, és az a Baka András koszorúzza az áldozatok kopjafáit a “Magyar Köztársaság” nevében, aki Strasbourgban jogászkodva elszabotálta az ötvenhatos tatai sortűz hóhérjának elítélését.
Micsoda gyalázat, micsoda szimbólum. Micsoda szemen köpése ez a forradalomnak! Például a nagyapámnak, akit 1956 után meghurcoltak, mint oly sokakat. Vagy Váncza Jóska egykori barátomnak, akivel a Magyar Energetikai Társaságban még együtt dolgozhattam: hetven éve ő szavalta el a Himnuszt a Műegyetemen. Vagy Pongrátz Gergő bácsinak, a Corvin köz parancsnokának, akit még személyesen ismerhettem. Vagy a testvérének, Pongrátz Andrásnak, a pár hete elhunyt 56-os hősnek, aki a Mi Hazánk alapítója volt.
Pongrátz András azt mondta: „meg kell tanítani a fiataloknak, milyen érték a szabadság!” Hát tanítsuk meg újra. Egyszer minden magyar generációnak meg kell tanulnia, mert ez a magyar Sors. A szabadság, és nem a szabadosság. Nem szabadon hömpölygő migránsáradat meg LMBTQ- nemváltás, hanem magabíró, örök Magyarország. Miért küzdene ma Vata, Bánk, Hunyadi, Rákóczi vagy Pongrátz? Ne váljunk méltatlanokká a hőseinkhez.
Ne váljunk méltatlanná Pongrátz Gergő bácsihoz sem, aki ezt mondta egykor azokról a legnehezebb napokról:
„Testvérek voltunk mind és magyarok!”
Legyünk mi is testvérek újra. Legyünk testvérek azért, mert hamarosan ugyanakkora veszélyben lesz a haza, mint volt akkor. Nem megalkuvásra van szükség langyos polgári szalonbeszédekkel, mert a tét óriási. Megint a globálissal néz farkasszemet a lokális, a nemzetközivel a nemzeti. Váljunk testvérekké és rendeződjünk kötelékbe az örök szabadságharcosok 1100 éves láthatatlan menetoszlopával!
Miért? Mert ez itt a Mi Hazánk! Nem az idegeneké, nem a globális nagytőkéé. 56-os hősök, ti nem haltatok meg, ti éltek: bennünk és általunk. Előre mind pesti srácok! Egy tapodtat sem hátrálni! Éljen Magyarország! Kötelékbe!