Most mit kezdünk a szabadsággal?
Az elmúlt két évben október 23-a számomra mindenekelőtt a rendszerváltásról szólt.
Arról a mély, rendíthetetlen meggyőződésről, hogy a magyar társadalom előbb-utóbb véget vet annak a rendszernek, amely évtizedeken át megosztotta, egymás ellen fordította és kiszolgáltatottá tette az embereket.
Egyetlen pillanatig sem kételkedtem benne, hogy ez meg fog történni. Az október 23-ai ünnepi rendezvényeink pedig minden évben megerősített ebben a hitemben.
Ma, ezen az ünnepen már egészen más gondolatok járnak a fejemben.
Mert a forradalom megtörtént. Ezúttal nem verték le. Nem fojtották el. Áprilisban a magyar társadalom győzött.
De egyre többet gondolkodom azon, hogy vajon képesek leszünk-e megnyerni azt a küzdelmet is, amely most következik.
Képesek leszünk-e újra bízni a másik emberben? Meghallgatni azt is, akivel nem értünk egyet? Képesek leszünk-e végre nem egymás ellen, hanem egymásért élni ebben az országban?
Bevallom, abban már korántsem vagyok olyan biztos, hogy ez könnyen fog menni. Nem elég megszabadulni attól, ami ellen küzdöttünk. Meg kell tanulnunk felépíteni azt is, amiben hinni szeretnénk.
Egy országot, ahol nem a másik legyőzése, hanem a közös siker a cél. Ahol nem egymás gyengeségeiből, hanem egymás tudásából, tehetségéből és emberségéből merítünk erőt.
Ez sokkal nagyobb feladat, mint megnyerni egy választást. Mert most már nem egy politikai rendszert kell legyőznünk, hanem mindazt, amit az a rendszer belénk nevelt.
1956 hősei megmutatták, hogy a szabadságért érdemes küzdeni.
A fiatalok feladata lesz az, hogy megmutassák nekünk: a szabadságban érdemes együtt élni.
Éljenek az 1956-os hősök!
Éljen Magyarország! 🇭🇺