Tekintve, hogy a francia nyelvű világ adta nekünk a szemiotika tudományát, éppen ők ismernék fel elsőként, hogy a palesztin zászló, ahogyan azt jelenleg szerte a Francia Köztársaságban felvonják és lobogtatják, már jóval többet jelképez az államiságra törekvő Palesztinánál. Nem kell Ferdinand de Saussure-nek lenni ahhoz, hogy megértsük: ez a jelölő elszakadt eredeti jelentésétől. Nem kell Roland Barthes-nak lenni ahhoz, hogy lássuk: ez a jelkép mára teljesen átalakult jelentést vett fel. Röviden:
a Nyugat és az európai civilizáció iránti gyűlölet mindent átfogó szimbólumává vált.
(...)
A keffijéhez hasonlóan a minden ügy mellé felsorakozó nemzedék szimbólumává vált, mindenféle agitátor és elégedetlenkedő kényelmi zászlajává.
Egy apolitikus, nihilista lumpenproletariátus zászlajául szolgál,
amelynek a társadalmi igazságosságról alkotott elképzelése – mint láttuk – az üzletek kifosztása dizájnertermékekért, és amely dicsőséget lát egy olyan történelmi épület felgyújtásában, mint a limoges-i városháza. A francia fiatalok egy hasonló, velük gyakran átfedésben lévő csoportja számára – az antikolonialista elméletbe belemerülők legújabb nemzedékének, amelyet ma az iszlamobaloldalt mentegető Jean-Luc Mélenchon is támogat – a palesztin zászló annak a lobogójává is vált, hogy szabadjára engedjék igazságosnak vélt haragjukat a nemzettel, az állammal, magával az európai civilizációval szemben.
(...)
Elégedetlenkedőink legújabb nemzedékét ugyancsak azért vonzza a palesztin zászló, mert az álszent, Nyugat-ellenes felháborodást testesít meg és sugároz. Sok itteni fiatal, fehér baloldali számára a múlt bűneibe süppedt brit állam elleni lázadás gyülekezési zászlajaként szolgál. Az ország növekvő számú ázsiai származású fiatalja számára pedig – akiknek szülei és nagyszülei nem a Szentföldről, hanem az indiai szubkontinensről érkeztek – az ország öntudatos brit muszlim lakosságának tényleges zászlajává vált. Ezt mutatja, hogy Birmingham és London egyes részein területjelölővé lett, éppúgy, ahogyan a Szent György-keresztes zászlót most azokban a városi körzetekben és enklávékban tűzik ki,
amelyeket a fehér angolok még mindig magukénak vallanak.
(...)