(...)
Egy horgony, amelyet egy tanker több tíz kilométeren át vonszol a tengerfenéken. Egy csomag egy lipcsei logisztikai központban lángra kap. Egy utasszállító, amelynek pilótái a Balti-tenger felett hirtelen nem látják, hol vannak. Egy választás, amelyet az alkotmánybíróság a külföldi befolyásolás miatt érvénytelenít. Egyik sem háború a szó hagyományos értelmében, mindegyik a szürkezónás hadviselés része.
(...)
Mi a szürkezóna?
A szürkezóna kifejezés azt jelöli, ami a békés versengés és a nyílt fegyveres konfliktus között húzódik. Az itt használt eszközök célja viszont ugyanaz, mint a háborúé: a másik fél gyengítése, döntéseinek befolyásolása. A módszer viszont más. A szürkezónás akció úgy okoz kárt, hogy közben nem lép túl azon a küszöbön, amely után a megtámadott fél és a szövetségesei egyértelműen katonai választ adnának.
Ezen eszközöket jelenleg három tulajdonság köti össze. Az első a letagadhatóság – a támadó vagy közvetítőkön keresztül dolgozik, vagy éppen olyan formát választ, amely balesetnek, bűncselekménynek, egyszerű magánakciónak is tűnhet. A második a fokozatosság – egy-egy eset kicsi, a valódi hatás pedig az ismétlődésből és a halmozódásból ered. A harmadik a kétértelműség kihasználása – a cél egyébként gyakran nem is maga a kár, hanem az, hogy a megtámadott társadalom vitatkozzon arról, mi történt, ki tette és vajon kell-e reagálni.
(...)
Szabotázs megrendelésre
A történet egyik – szerintem – legbizarrabb része, hogy a szabotázsok megrendeléséhez már nem feltétlenül kellenek magasan képzett kémek. A diplomatának álcázott hírszerzők tömeges kiutasítása után az orosz szolgálatok egyre inkább egyszerű, hétköznapi embereknek szervezik ki a munkát. A toborzás többek között Telegram-csatornákon is zajlik, ugyanabban az alkalmazásban, ahol én például híreket olvasok vagy a barátaimmal beszélgetek. A módszertan pedig viszonylag egyszerű, természetesen nem azzal írnak rá valakire, hogy „szia, az orosz hírszerzéstől kereslek, lenne egy kis fun munkám számodra”. A kapcsolatfelvétel például indulhat egy könnyű pénzt ígérő alkalmi munkával, én is számtalan kétes “állásajánlatot” kapok ismeretlenektől – ezekről persze nem tudom, ki áll mögöttük, de a csali ismerős: kevés munka, gyors pénz.
Egy ilyen beszervezésnél az első feladat akár annyi is lehet, hogy menj el ide, fotózd le xy épületet, majd küldd át a képeket. Innen jöhetnek a komolyabb feladatok, de van, akinek eleve már a gyújtogatásért ajánlanak pénzt. A megbízó gyakran csak egy ismeretlen profil, és sajnos nem mindenki látja át, pontosan mibe szállt be: a londoni raktártűz egyes elkövetői például azt sem tudták, hogy végső soron a Wagnernek dolgoznak. Ők attól kapták a feladatot, aki egy másik embertől kapta, a nyomozóknak pedig utólag kell végigkövetniük, ki kit bízott meg és mi lehetett a pénz forrása.
(...)