(...)
És itt érünk el a mostani feszült franciaországi helyzet harmadik eleméhez, a társadalmi, sőt bizonyos értelemben civilizációs válsághoz. Ennek csak egyik eleme a migrációs válság, számos más sajátosságot is figyelembe kell venni. A francia közoktatás például elveszítette sokáig kiválóan működő integrációs-felzárkóztató képességét. A bíróságok roskadoznak a munkateher alatt, ezért a bűncselekményeket gyakran csak évek múlva követi számonkérés, ami rombolja a társadalmi morált.
Az elmúlt hatvan évben egyre gyorsulóbb ütemben és egyre nagyobb számban érkeztek bevándorlók Európán kívülről, jellemzően az arab világból és Fekete-Afrikából. Elvégezték-elvégzik az őslakosok által nem szeretett munkákat (Párizsban a fehér bőrű kukás ritkább, mint az optimista választópolgár), és reménykedtek abban, hogy a gyerekeiknek jobb lesz. Azonban már a második-harmadik generáció nő úgy fel, hogy sem egykori hazájához, sem a mostanihoz nem tartozik igazán. Noha ezek az emberek rendelkeznek állampolgársággal (s az államideológia szerint éppolyan franciák, mint akik Asterix óta Gallföldön élnek), mindennapjaikat kilátástalannak vélik. A másod-harmad-negyed generációs bevándorlók lakta negyedekben veszélyes gyúanyag jött létre a feleslegesség-érzésből, a primitív iszlamizmusból, kábítószer-kereskedelemből, rapzenéből, erőszakkultuszból, a rendőr- és államgyűlöletből.
Sokan az itt élők közül kikoptak az iskolából, szakmájuk nincs, a hatóságokkal való összeütközést pedig erénynek tekintik – és bármikor kaphatóak a balhéra.
Magatartásuk pedig kihat azon bevándorlók és leszármazottaik megítélésére, akik csak nyugodtan élni és boldogulni szeretnének. A zavargások során azonban a rendőrség tömegesen kapcsolt le fehér francia fiatalokat is, akik a balhé kedvéért és a büntetlenségben bízva vettek részt az utcai összecsapásokban, fosztogatásokban. S mint láttuk, a francia bajok messze nem pusztán a sikertelen integrációból fakadnak.
Tévedés tehát Magyar Péter magyar és Donald Tusk lengyel miniszterelnök közösségi médiás kommentárja, amely szerint a jelenlegi franciaországi helyzet kizárólag az illegális bevándorlás miatti feszültségekre vezethető vissza. A két politikus kritikája inkább az európai állam- és kormányfők találkozóján történtekre utal vissza. Akkor ugyanis a különben szociáldemokrata Mette Frederiksen dán miniszterelnök élesen bírálta Pedro Sánchez spanyol kormányfőt migrációs politikája, illetve a ceutai események miatt. Egyben szerette volna, ha a tanácsi következtetésekben a lehető legkeményebb migrációs álláspont érvényesül, s ehhez csatlakozott Giorgia Meloni olasz kormányfő, illetve a közép-európaiak. A feszült vitában Emmanuel Macron Pedro Sánchez pártjára állt, így végül enyhébb megfogalmazás került a szövegbe.
Aligha gondolta bárki, hogy a múlt heti tanácsi végkövetkeztetések témája a padlószőnyeges brüsszeli irodákból ilyen hamar az üvegszilánkok borította francia utcákra kerül.
(...)