A francia, de mondhatom, európai civilizáció sorsa egy képen, a nyitóképen: ahogy a régi korból itt maradt, kővé vált rokokó pásztorlányka a sövény mögül nézi, amint a betört barbárok és a sajátjaik helyett hozzájuk hasonuló bennszülöttek építő gondolat vagy távlatos cél hiányában,
meddő, romboló dühükben tüzet csiholnak a kezük ügyébe került deszkákból, biciklikből, bármiből.
Ennyit tudnak, ennyire képesek.
„Az egyenlőség, természetes szenvedélyünk a nemes szívekben magasztos; a szűk látókörű lelkek számára azonban egyszerűen irigység; a tömegben pedig gyilkosságokhoz és zavargásokhoz vezet... az egyenlőség mindenkor despotizmusban veszett el.”
François-René de Chateaubriand, a forradalmak korszakának mindent túlélő, romantikusan bús, idealistán szkeptikus krónikása írta ezt a forradalmak országáról, Franciaországról.
De vajon mit mondana a rokokó korától a vasutak kiépítéséig, az ipari forradalom szétterjedéséig tartó kort végigélő Chateaubriand, ha ma élne – ha azt látná, hova jutott hazája két évszázad alatt, és mit hozott magával a francia lázongáshagyomány legújabb fejezete.
A semmit. A nagy semmit. Abszolút anarchia-színházat. Bár elnézést kérek a teoretikus anarchistáktól, mert végső soron nekik is vannak eszméik, logikára épülő gondolataik országról és világról. Még a jakobinusoknak is voltak, akiknek logikája aztán a teljes önfelszámolásukig vezetett, a mindenkori mérsékeltek és egy Bonaparte nevű, feltörekvő katonatiszt örömére.
Ez tehát még csak nem is anarchia, hanem valami anarchia alatti, alemberi, céltalan törés, zúzás, gyújtogatás,
egy évezredes, nagy civilizáció kulisszái között. Mely civilizáció, úgy tűnik, mintha már autopilot üzemmódban menne: a múltból örökölt rendszerek mennek még előre, egyre inkább akadozva, amíg van még elegendő múltból örökölt ember, aki ezt működtetni tudja.
De egyszer el fognak fogyni. És a most a francia utcákon nagy kedvvel törő, zúzó, verekedő, gyújtogató embertömeg tagjaiból vajon mikor lesz az országot tovább építeni vagy legalább működtetni képes munkaerő? Polgár? Ember?
Figyelmeztettek elegen és eleget az idáig vezető folyamatokra és az ebből felvázolható francia és európai jövőképekre. Érzékenységtől és érintettségtől függően van, aki egy évszázada vagy félszázada; van, aki 20-30 éve; van, aki az elmúlt években. De szólt. Írt. Figyelmeztetett. Hiába.
Bonne nuit, Franciaország.