Tegnap átadtuk Terézváros legrangosabb elismeréseit. Azoknak köszöntük meg hosszú évek munkáját, akik Terézvárosért, az itt élőkért dolgoznak, öregbítik kerületünk hírnevét, szeretik, becsülik, építik ezt a lakóközösséget.
Van egy szó, amelyet nagyon könnyen használunk, és talán éppen ezért ritkán gondoljukvégig igazán, mit jelent.
Azt mondjuk valakire: példakép.
Régebben talán egyszerűbbnek tűnt a dolog. Voltak emberek, akiknek a nevét mindenki ismerte, akiknek a fényképe ott függött az iskola falán, akiknek az életét könyvekben olvastuk, és akikről azt gondoltuk: valahogy így kell élni, így kell dolgozni, így kell szolgálni
másokat.
Ma ennél bonyolultabb világban élünk. Naponta emberek százai jelennek meg előttünk a telefonunk képernyőjén, mindenki beszél, mutat, kiabál, reklámoz valamit, mindenki szeretné néhány másodpercre megszerezni a figyelmünket. Talán soha nem volt ennyi híres ember – és közben talán soha nem volt ilyen fontos különbséget tenni híresség és példakép között.
Híresnek lenni azt jelenti, hogy sokan ismernek. Példaképpé az válik, akinek a munkája, a döntései, az élete másoknak is mércét ad.
Ha ma körülnézek a díjazottjainkon, éppen ez az, ami összeköti őket.
💢Terézváros díszpolgára 2026:
Nyáry Krisztián író, irodalomtörténész
Simonffy Márta (posztumusz) kerületünk korábbi alpolgármestere, képviselője, textilművész
💢Terézvárosért díj:
Kuczkó Andrea, a Körúti Könyvtár vezetője
Plánk Róbert, kerületünk korábbi rendőrkapitánya
💢Terézváros kultúrájáért díj: Molnár Tamás dalszerző, zenész
💢Fromm Pál-díj: dr. Vészi Zsuzsanna gyerekorvos
💢Terézváros sportolója: Mátyus János labdarúgó
💢Zöld Terézvárosért: Dóka Szabolcs kertész
💢Terézváros mestere: Grünberger Gábor csillárkészítő
💢Terézváros szolgálatáért: Bajkó Szilvia bölcsődevezető
Amikor Terézváros kitüntet valakit, valójában nemcsak azt mondja neki: köszönjük, amit tettél. Valami mást is mond.
Azt mondja mindannyiunknak: nézzetek ide! Nézzetek rá! Ez számít.
Számít a tudás. Számít a szolgálat. Számít a mesterség. Számít az együttérzés. Számít, ha valaki évtizedeken keresztül ugyanazért a közösségért dolgozik. Számít, ha valaki képes megújulni. Számít, ha valaki megőrzi azt, amit elődeitől kapott, és jobb állapotban adja
tovább az utána jövőknek.
Tulajdonképpen egy várossal is pontosan ezt kell tennünk.
Megkapjuk azoktól, akik előttünk éltek itt. Használjuk egy ideig. Alakítjuk, javítjuk vitatkozunk róla, vigyázunk rá.
Aztán egyszer továbbadjuk.
A mi felelősségünk az, hogy akkor majd azt mondhassuk: tettünk azért, hogy az utánunk jövőknek is legyen mire büszkének lenniük.
Ez az én Terézvárosom.
Ehhez pedig mindenekelőtt emberek kellenek.
Olyanok, mint akiket tegnap ünnepeltünk.
Szívből gratulálok valamennyi díjazottnak, és köszönöm mindazt, amit Terézvárosnak adtak.
Köszönöm, hogy a munkájukkal olyan hellyé teszik Terézvárost, amelyet jó otthonunknak nevezni.
(A díjazottakat később részletesen is bemutatom)
Fotó: Barta Bálint, Képszerkesztőség