Lannert Judit konkrét röhögése azon, hogy egyáltalán létezik genderpolitika. Radnai Márk ateisták szintjén mozgó, mások imádságát meghazudtolni próbáló röhögése. Magyar Péter hataloméhségtől vezérelt, ideológiák között egyensúlyozó sejtelmes vihogása, miközben egyszerre próbál megülni több széket, és lavírozni a globalista és a szuverenista tábor között. A Telex, a 444, a Kontroll és a HÖOK gúnyolódása a „migránsbuszokkal” kapcsolatos kérdéseken.
Mind-mind egy-egy lépéssel közelebb viszi Magyarországot ahhoz, amit ma Franciaországban, Belgiumban vagy éppen Olaszországban látunk.
Lehet itt röhögcsélni, gúnyolódni és lesöpörni a kérdéseket az asztalról. Csakhogy a kirakós minden darabja számít. És Magyarországon ez a játék még csak most kezdődött el.
Rohadt unalmas már a tudatlanság felsőbbrendűségi arroganciával párosítva, megspékelve azzal, hogy egyesek vagy szándékosan, vagy egyszerűen a saját vakságuk miatt nem hajlandók meglátni az összefüggéseket.
Aztán majd egyszer csak ott állunk, és mindenki értetlenül kérdezi: hogyan jutottunk idáig?