A gúnyolódó ateizmustól a Rózsadombi érdekkereszténységig: Amikor a hit már csak addig fontos, amíg nem sérti a karriert
A mögöttünk hagyott napok politikai és médiavitái egy olyan mély kulturális és lelki törésvonalat hoztak a felszínre Magyarországon, amely messze túlmutat a napi pártpolitikán. A kormánypárti tisztségviselőkért szervezett közös imádság kapcsán a Tisza Párthoz köthető média és annak holdudvara olyan gúnyolódásba kezdett, amely nemcsak a politikai ellenfeleket, hanem a hívő emberek legbelső meggyőződését is célba vette. A „kontrollos” újságírás cinikus kérdésfeltevése – miszerint „hány nappal korábban szabadulnak, ha imádkoztok értük?” –
hűen tükrözi azt az aljadék és korlátolt materializmust, amely képtelen felfogni a transzcendens lényegét.
Az imádság ugyanis nem egy matematikai képlet, nem egy evilági adásvétel vagy ügyvédi alku, amivel napokat vagy heteket lehet vásárolni a büntetés-végrehajtásban. Az ima könyörgés Istenhez a kegyelemért, a reményért és a belső szabadságért. Annak a napját pedig, hogy ki mikor szabadul – vagy éppen mikor kopogtat a bíró az illető ajtaján –, egyedül a Mindenható ismeri. A kereszténység elleni liberális és ateista hergelés nem új keletű, az egyház és a hívők közössége évszázadok óta hozzászokott ehhez a szellemi nívótlansághoz.
Teológiai értelemben ez a cinikus hozzáállás a szimonizmus modern, kifordított formája. Ahogyan a Szentírásban (ApCsel 8,18–24) Simon mágus pénzzel akarta megvásárolni a Szentlélek ajándékait és a csodatevő hatalmat, úgy a mai materialista sajtó is azt feltételezi, hogy a hívők gépies tranzakcióként, evilági haszonra és mérhető napokra akarják váltani az Istennel való kapcsolatot. Szent Péter apostol válasza Simon mágusnak ma is érvényes a gúnyolódókra: „vesszen el a pénzed veled együtt, amiért azt hitted, hogy az Isten ajándéka pénzen megvehető!”
Az isteni kegyelem és a szabadítás nem rendelhető alá emberi kalkulációnak.
Az anyagi világ törvényeire lebutított gondolkodás képtelen megérteni, hogy az imádságban az ember nem Istent akarja megváltoztatni vagy manipulálni, hanem önmagát adja át az isteni akaratnak.
(...)