Van egy társasház a Népszínház utcában, ahonnan megkeresett egy lakó: a közvetlen szomszédjában egy dealer van, aki prostituáltakat szokott hangosan verni.
Ilyenkor mi, mint önkormányzat, azonnal továbbítjuk ezt a rendőrségnek, hiszen nekünk nincs jogkörünk társasházban intézkedni, vagy egy privát bérleményből kidobni valakit.
A rendőrség kiment, és elvitte a dealert.
1 hét múlva lett egy másik. És újra és újra és újra lejátszódott ez – amíg végre egyszer a tulajdonost is számon kérték.
De ez több év folyamata volt. Közben volt, aki az egész terhességét végigszenvedte ezalatt. Volt, aki abban a házban vett új lakást, és már inkább eladta volna, és költözött volna külvárosba. A lakosoknak külön kellett zárakat cserélniük, folyamatosan bejelentéseket tenniük a rendőrségen, új kamerákat kitenniük. Közben már az interneten több tucatnyi videó volt arról, hogy berúgják a kapuajtót, arcra és névre ismerte mindenki azokat, akik ezt csinálták, és mégis azt látjuk, hogy az intézményrendszer cserbenhagyta a lakosokat.
A Teleki téren lakom, a Népszínház utca végén, és a szívem szakad meg, hogy hiába vagyok kerületi döntéshozó, a szomszédaimmal együtt azt látom, hogy újra és újra ugyanaz a történet játszódik le számtalan másik társasházban, vagy akár a köztereinken, napról napra, mindenki szeme láttára!
2 éve lettem képviselő, és éppen az előbb leírtak miatt már képviselőségem első napjaiban Jámbor András kollégámmal kampányt indítottunk, hogy az önkormányzat kapjon végre segítséget a kormánytól abban, hogy tudjuk kezelni az utcán és társasházakban látható szociális és közbiztonsági válságot.
A sajtó akkor tudjátok, mit írt?
Itt a Szikra Mozgalom rendpárti fordulata!
Így gúnyolódott a 444 újságírója rajtunk, mert baloldaliként ki mertük mondani, hogy:
Jár neked a biztonság!
- Jár Csabának, a józsefvárosi kasszásnak, hogy egy 12 órás műszak után tudjon pihenni a parkban.
- Jár Lillának, a józsefvárosi nőnek, hogy éjszaka is haza merjen menni anélkül, hogy a sarkokon mindig ébernek kelljen lennie.
- Jár Dezsőnek és családjának, akik józsefvárosi romák, és elmondták, hogy ha ők hívják a rendőrt, az biztosan ki sem megy.
- Tibornak, a józsefvárosi hajléktalan embernek, hogy ne verje el egy patyis dealer a II. János Pál pápa téren a nyugdíjáért, ami neki nem elég arra, hogy ne legyen hajléktalan.
Ők nem csupán ismerőseim, választóim, ők mind mi vagyunk! Józsefvárosiak, a közös gondjainkkal.
Sokaknak elege van itt a szövegekből, hogy strukturális szociális problémáról is szó van – idegesítő, tudom!
De azért mondjuk ezt, mert ez a valóság!
Látnunk kell azt, hogy az évtizedek óta lappangó nyomort hozta az elmúlt 2 évben felszínre a palackozás, ami napról napra mutatja meg a Budapesten élőknek azt, amit az Orbán–Gyurcsány-kormányok szegregátumokba rejtettek. Emlékszem, amikor 2018 után láttam videókat a vidéken terjedő herbál- és kristályválságról – és ma, 2026-ban ezt már nem csak YouTube-videókban látni, hanem mindennap itt, a belvárosi kerületek utcáin.
Az a valóság, hogy az utcai szerhasználók 70%-a a gyermekvédelmi rendszerből jön a beszámolók szerint. Az a valóság, hogy a kilátástalan élet nem csupán az egyes ember nyomorát termeli ki, hanem az egész társadalomét.
De két valóság van:
- Hogy az itt és mostban biztonságot kell adni az embereknek.
- És hogy a jövőben meg kell szüntetni a nyomort, ha mindannyian biztonságban akarunk élni.
Igen, rendpárti vagyok! Rendet akarok látni az utcákon, és tudom, hogy ehhez rend kell az ellátórendszerben is!
- A rend azt jelenti, hogy van budapesti és országos drogstratégia, alacsony küszöbű ellátással és addiktológiával, ami segítséget nyújt a fogyasztóknak, és nem csak arrébb, utcáról utcára tolja a problémát.
- A rend azt jelenti, hogy a rendőr kijön, ha hívják, és a társasházak nem szenvednek hónapokig egy beköltözött strici vagy dealer miatt, és ha valaki iskolák mellett akar kristályt osztani, azt bizony elkapják, és nem engedik ki.
Mi kicsiben ebben minden követ megmozgatunk mint önkormányzat.
Például én, mint helyi képviselő, az önkormányzati kollégáimmal, mint Sátly Balázs vagy Pikó András, már idén áprilisban elértem, hogy legyen rendész-rendőr páros a körzetemben, a II. János Pál pápa téren és a Népszínház negyedben!
Ehhez az kellett, hogy csak áprilisban közel 40 lakossági feljelentést küldjek be a rendőrségre, hogy posztoljak róla publikusan sokat, hogy alpolgármester úr közben szintén küzdjön velem együtt, hogy egy parkban egy picivel több rend legyen – és még ez is messze van a tökéletestől.
Mert hányszor történt meg itt is, hogy a rendőr intézkedett egy kristályos ellen, és akár már pár órával később ugyanott folytatta a környéken, ahol abbahagyta! Legjobb esetben arrébb került pár utcával a probléma!
Beszéltem rendőrökkel, és azt mondták, hogy nemcsak hogy rosszul vannak megfizetve, hanem azzal kell a munkájuk egy részét elégetniük, hogy tinédzser drogfogyasztókat kell rángatniuk. Akiket bevisznek 1-2 órára, és a rendszer nem tud velük mit kezdeni.
És a terjesztők, a drogkartellek, akik láthatatlanok a problémában, akik ellen fel kéne lépni, röhögnek a markukba!
Képzeljük el azt, ha egy ilyen fogyasztó az elterelést választva ambulanciára, ellátórendszerbe kerülne, és nem az utcán folytatná pár órával később, hanem reményt és jövőképet kapna, esélyt egy teljes életre, ami nem az utcán szívást jelenti!
A kerületben külön drogstratégiát dolgoztunk ki, működik alacsony küszöbű megkereső munka és rehabilitáló ellátás szenvedélybetegeknek, de ez halottnak a csók, ha a többi kerület nem csinálja, ha nincs politikai akarat minden szinten, kerületi, fővárosi és kormányzati szinten a segítségnyújtásra!
Itt is az történik, mint az egészségügyben, az oktatásban. Az elit, amely korrupcióban leépítette a rendőrséget is, meg tudja fizetni a magánbiztonsági céget, és biztonságban érzi magát a villáiban, a dolgozó embereknek pedig csak az állami biztonság jut.
Ma egy rendőr nemcsak hogy semmibe van véve, a fizetése rosszabb, mint egy kasszásé a boltban!
És ne értsenek félre, mindkettő megbecsülendő munka, de kit hívjunk, ha azt a kasszát kirabolja valaki?
Tehát:
- Fizessék meg a rendőreinket végre!
- És fizessék meg a szociális dolgozóinkat végre, tudjanak végre segíteni, hogy ne a Keletinél kössön ki az ország nyomora!
Még gyorsan 2 idézetet hoztam a végére:
Mihályi Bulcsú:
„…a közterületen megjelenő mélyszegénység problémája nem oldható meg egyszerűen a jelenlegi ellátórendszer eszközeivel.
Többek között azért, mert:
- Nincsen lakáspolitika (és benne megfizethető lakhatás).
- Nincsen méltó éjjeli menedékhely, ami azonnal fogadja az utcán élőket, a frissen otthontalanná váltakat.
- Nincsen az újfajta pszichoaktív szerekre specializálódott intézményes rehabilitáció.
- Nincsen elég idősotthoni, demensellátási és rehabilitációs pszichiátriai férőhely.”
Sátly Balázs:
- Meg kell erősíteni a társasházak jogszabályi védelmét.
- Több hatáskört kell adni a kerületi rendészeknek.
- Valódi visszatartó erőt kell jelentenie egy szabálysértési bírságnak.
Itt a kettő között nincs ellentmondás. Van olyan követelés itt, ami csak egy tollvonás lenne a parlamentnek, és van olyan, amiért mélyebben a zsebébe kell nyúlnia a kormánynak. Reméljük, a parlamenti döntéshozók mindkettőt megteszik!
Mi itt, a józsefvárosi önkormányzatban értjük az elégedetlenséget. Itt vagyunk ma is, itt leszünk mindig is. Forduljatok hozzánk, küzdjünk együtt a biztonságért, a rendért!
(Shakkour Aram beszéde 2026. október 14-én, a közbiztonsági civil demonstráción)